2013. május 5., vasárnap

Anyák napja

Én idén a gyerekeimtől különleges ajándékokat kaptam. Nem is tudnak róla, hogy ezt erre az alkalomra szánták, és hogy ez anyának mekkora öröm. Dorkám megtanult görkorizni. Hosszú próbálkozássorozat, dúlás-fúlás, nemsikerülés és a görkori majdnem kukában landolása után egyik délután az én nagylányom felhúzza a görkorcsolyát, és elindul vele, mintha mindig is így csinálta volna. Hatalmas kő esett le a szívünkről, a kudarcélmény feldolgozása még egy kicsit nehezen megy ugyanis. Úgyhogy görkori pipa:


Dávidkám pedig elindult a szobatisztaság rögös útján. Néhány napja próbálkozunk pelus nélkül, egész jó eredménnyel (napi 3-4 váltás ruha :), de tegnap már sikerült a mamánál abszolválni az egész napot, sőt nagy wc-zett a dédi mamáéknál, amiért meg is kapta a rég megígért ajándékot, egy hipi-szupi Lego city rendőrös-bűnözős szettet. Úgyhogy észrevétlenül, egyik percről a másikra nagy változás állt be a kisember életében, míg eddig hiába könyörögtünk, hogy legalább szóljon, nem baj, ha a pelenkába megy, nem érdekelte a dolog, sőt az ajándékról is lemondott már, most meg profin, szó nélkül szalad, és elintézi a dolgát egyedül. Olyan nagyfiú, örül és sajog a szívem egyszerre. A babaságának azt hiszem itt búcsút kell mondanunk.