2013. június 10., hétfő

És lőn szabadság!!!!

Leírhatatlan érzés! Tudom, hogy egyszer elmúlik majd ez az eufória, de most nagyon élvezem a határtalan sok szabadidőmet. :) Persze percekben mérve nem olyan sok, de a gondolataimat végre nem a tanulás foglalja le, így sokkal több mindennel tudok foglalkozni, és ettől igazán szabadnak érzem magam! Sok mindenre rádöbbentett ez a két év. Egyrészt, így 30 fölött sikerült rájönnöm, hogy mi is akarok lenni, meggyőződhettem ismét, hogy a teljesítménykényszerem nem csökkent az évek múltán, sőt!, hogy bármi megtanulható, és ha affinitás van hozzá, akkor élvezhető is a tanulás, hogy felnőttként (néhány tanárt kivéve) már tényleg partnerként megy az ember vizsgázni a tanárhoz, és ez egy teljesen új élményt nyújt a gyerekkori és serdülőkori megmérettetésekhez képest, hogy tényleg nagy dolog gyerek mellett nekilátni egy ilyen hosszú távú projektnek, és a legfontosabb, hogy azért volt érdemes, mert rengeteg csodás embert ismertem meg az ország minden pontjáról, akikkel egyébként soha nem találkoztam volna. Nagyon örülök, hogy vége, de még jobban örülök, hogy végigcsináltam. És bár az már biztos, hogy több diplomát nem szeretnék, azért ott motoszkál a kíváncsi gondolat, hogy mit is tanulhatnék legközelebb. :) A záróvizsga és a diplomadolgozat eredménye mindenesetre egy remek visszajelzés arról, hogy a két év alatt tényleg odatettem magam.

A kép néhány perccel azután készült, hogy az utolsó vizsgázó is mosolyogva jött ki az oroszlán barlangjából:

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése