2013. november 24., vasárnap

Bécs

Augusztus végén még sikerült elszöknünk apával kettesben Bécsbe. A gyerekeket a nagyszülők pesztrálták Léván, nem is hiányoltak minket, így vidáman, szabadan felfedezhettük magunknak a gyönyörű, rendezett osztrák fővárost. Az "All you need" láncolat egyik szállodáját választottuk, ami nem túl igényes, de tiszta, központi helyen van, fürdőszobás, így a célnak teljesen megfelelt. A belvárostól 10 perc sétára voltunk, mégis csendes környéken és elérhető áron.

A kirándulást természetesen bratwurst-tal kezdtük. :)



Ennyi lovat egy városban még nem láttam, itt is épp elugrok egy elől. :)

Rengeteg szép parkot és teret láttunk, ahol lehetett ott a füvön le is pihentünk:
Megnéztük a gyönyörű Schönnbrunn-t, persze az év legmelegebb napja volt, de felmásztunk a domb tetejére is. :)

 És persze nem maradhatott ki a kávézás-sörözés, a kedvenc helyünk a városháza előtti tér lett, ahol rengeteg standnál árultak enni és innivalót a világ minden tájáról, koncertek-fellépések szórakoztatták a betérőket és kellemes környezetben tudtunk megpihenni:
 Életünkben először próbáltunk ki egy városi turistabusz nyújtotta élményt, választott nyelven hallgathattuk végig a város látnivalóinak történetét, nekem nagyon tetszett, Viktor szerint leginkább arra volt jó, hogy a lábaink megpihenjenek a rengeteg séta után. :) Tény, hogy bicajjal jobban körbe tudtuk volna járni a város, de Párizshoz képest a biciklibérlés megfizethetetlen volt. Több százezer forintot zároltak volna a számlánkról a két bicajért... és mivel a Párizsban zárolt összeget is csak hónapokkal később oldották fel, így annyira nem akartunk belemenni.
Az egyik legnagyobb élményünk  a Páter volt, én nem vagyok egy nagy körhintás, de amikor már a távolból megláttuk ezt:

elhatároztam, hogy ha 5 Euró alatt lesz egy jegy, bizony felülünk. Mit ad isten, pont 5 pénz volt az ára, nem volt visszaút. Ahogy egyre közelebb értünk, úgy lett egyre félelmetesebb, és a jegyvásárlás után már teljesen inába is szállt a bátorságom...azt sem segített, hogy Viktor olyanokat mondogatott, hogy ez a vékony lánc fog minket tartani 60 méter magason???, ez tuti nem bír el, jöhetnek majd a tűzoltók leszedni minket a magasból, ha le nem szakadunk és halunk meg itt és most....
Mondhatom maga az élmény elég emlékezetes, és fix, hogy nemcsak első hanem utolsó is volt a kategóriájában, semmilyen irányba nem mertem nézni, és úgy szorítottam a láncot, hogy elgémberedett a kezem. De túléltük. :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése