2014. május 4., vasárnap

Cukiság

Választás

Dávid:  - Dorka, te a következő farsangon mi szeretnél lenni, hercegnő vagy csuka?

Húsvét

Amikor a gyerekek meglátták az ajándékba kapott nyuszikat, Dávid felkiált:
- Apa! Elkaptad a húsvéti nyulat???


Útban a dédiékhez megálltunk sütit venni a cukrászdában, az autóban várjuk apát. Egyszer csak Dávid megszólal:
 - Azt hittem azért állunk meg, hogy borozzunk!
???

Dávid a nővérének:
-Dorka, ha nagy leszel, szerintem legyél munkás, jó?

A gyerekeink nincsenek hozzászokva a gyorskajákhoz, apa múlt héten pizzázni vitte őket, azóta ha mesélnek róla mindig mosolyognom kell, mert Dávid szerint pizzáriában, Dorka szerint pedig pincériában jártak... :)

Apa: - Dávid, nem azt ígérted, hogy összehajtva beteszed a ruhádat a fiókba?
Dávid, csípőre tett kézzel: - Apa, nem azt ígérted, hogy nem nézed meg???

Anya: - Ha hazaér apa, tornázni fogok!
Dorka: - Tornázhatok veled anya?
Anya: - Persze, ha nem dumálsz közben.
Dorka: - Te meg nem mirr-murrkodsz, amikor dumálok....

Dorka különféle szitkai Dávidra:
-Tarajos bolond!
- Izegő pofa!
- Gatyaszőr!

Dávid: - Anya, nekem már nincs meg a rendőr helikopterem.
Anya:  - Tényleg? Azt hittem még megvan.
Dávid: - Már nincs rajta propeller. Eltört.
Anya: - És ki törte el?
Dávid: - Nem én....Ja, tudom már, ÉN.

Dávid: - Anya, kávét főztem neked.
Anya: - Köszönöm, ez a legfinomabb kávé, amit valaha ittam.
Dávid: - Lebűvölő?

Dávid egyszer csak rákiált Dorkára: - Mi van, megrohadtál?

A gyerekek kutyásat játszanak:
Dávid: - Dorka, te kiskutya vagy, ugye?
Dorka: - Igen, de már tanulok cirkuszolni. :)


Elfoglalt vagyok, de Dávid folyamatosan mondja nekem, hogy mit csinál. Egyszer csak Dorka rászól:
- Dávid, meddig anyázol még?

Viszem őket reggel az oviba, és mondom a gyerekeknek, hogy nézzék meg az út mentén, milyen gyönyörűek a virágzó gesztenyefák. Erre Dávid:
- Anya, szerintem az egész világ gyönyörű!  :))))











2014. április 14., hétfő

Költözés

Január 25-én találtunk rá álmaink házára. Összesen 10-15 ingatlant néztünk meg, egyik rémesebb volt, mint a másik, volt olyan, ahol már 7 éve is jártunk (!), ez ott a helyszínen derült ki. Volt, ahol szépen fel volt újítva a ház, de a bennlakók miatt sikítva menekültünk. Volt ami tetszett, csak valami mégis hiányzott. Aztán beléptünk a mostani házikóba, és szerelem volt első látásra. Egyszerűen éreztem, hogy Ő az. :) Innentől kezdve felgyorsultak az események, ajánlatot tettünk, elfogadták, elkezdődött a bankos procedúra. Ez elég hosszadalmasra sikerült, és mivel március 1-i határidőbe bele kellett, hogy férjünk, így az angliai utunkról is lemaradtunk miatta. Pont azon a héten történt a szerződéskötés. Renocskáék új bérlőket találtak, és április elsejében maradtunk költözés tekintetében. Persze a hivatalos szervek nagyon sokáig ültek a papírokon, így majdnem kicsúsztunk az időből, végül úgy kezdtük el a felújítást, hogy a tulaj, Éva néni odaadta a kulcsokat anélkül, hogy átutalták volna neki a pénzt. Végül az is megtörtént, de a birtokba adás időpontjában már félig meddig itt laktunk. :) Március 17-én kezdtük el a felújítást, és a következőket sikerült két hét alatt elvégezni, persze sok-sok segítséggel szakemberektől és a családtól:
-festés az egész házban
-lambéria lefestése
-konyha szétverése, falon túlra helyezése
-fal és padlócsempe a konyhában
-konyhaszekrény felújítása (csiszolás, festés, összeszerelés)
-új üveg, bútorgomb, munkalap, csaptelep és mosogatótálca megvétele, és felszerelése a konyhába
-laminált padló a nappaliba, étkezőbe, előszobába, gyerekszobába
-ajtók lefestése
-bútorok átszállítása, összeszerelése
-víz, gázszerelés
-vegyes tüzelésű kazán beindítása
-új termosztát beszerelése
-riasztó ellenőrzése, átkódolása
-fűtésrendszer ellenőrzése
-és még egy kis kerti munka is belefért
Persze emellett Reniék házát kellett flottul kitakarítani, és átadni. (március 29).

Szóval jól elfáradtunk, ráadásul Dorkának lett egy fülgyulladása közben, szerencsére anyukám pont itt volt, otthon tudott vele maradni.
Március végétől tehát már az új házban lakunk, imádjuk, szeretjük. Persze még mindig rengeteg a munka, főleg a kert rendbetétele tűnik nagy falatnak, de szépen lassan azzal is haladunk. Mivel gazzal van benőve, azt próbáljuk először kiirtani, a talajt kiegyenesíteni, majd füvesíteni szeretnénk. A gyerekek nagyon élvezik a kertet, egész nap elvannak, rohangálnak, hernyót szednek, fára másznak.

2014. március 1., szombat

Dávid 4

Költözés-pakolászás közepette ért minket Dávidkám negyedik szülinapja. Nagyon igyekeztünk, hogy 31-ére már mindennel kész legyünk, kipakoljuk, amit ki kell, és a gyerekeknek a lehető legkomfortosabbnak tegyük a házat. A költözés hétvégéjét a nagyszülőkkel töltötték, mire vasárnak megérkeztek, már készen állt a szobájuk, ágyikójuk, játékaik. Még így is nagy volt a változás persze. Hetekig nem mertek egyedül felmenni az emeletre, nehezen aludtak el, és volt rosszalkodás bőven. 
A szülinap hétvégéjén viszont félretettünk mindenféle háznézést, rendezkedést, csak a szülinaposra koncentráltunk. Meg is látogatta őt a család, volt nagy banzáj, bár bevallom ilyen keveset még egyik szülinapra sem készültem, de legalább nem is stresszeltem rá, és így is minden tökéletesen sikerült. A nagymamáknak hála sok és változatos étel került az asztalra, nekünk csak levest, salátát és a tortát kellett prezentálni. Mindenki vidám volt és felszabadult, legfőképp az ünnepelt, aki persze alig látott az örömtől, amikor megkapta az új legóit. :)

A fiúcska 18 kg és 104 cm, csoporttársai között nem ő a legnagyobb, de sokakat azért leelőz, méreteit tekintve átlagos, bár olyan nagy a keze és a lába, hogy ebből kiindulva azért magas, markos legény lesz valószínűleg. Rengeteget beszél, Dorkával sokszor félbeszakítják egymást, bár egyre jobban megy az is, hogy megvárják, amíg a másik befejezi. Imád a rendőrökről, bűnözőkről csacsogni továbbra is. Kifejezetten rendőr szeretne lenni. Néha még rendőr-tűzoltó. 
Mint második és kisebb gyerkőcöt a családban, sokszor azon kapom magunkat, hogy sokkal kevesebbet várunk el tőle, mint Dorkától annak idején. Az érdeklődése sokkal egysíkúbb, de azért nagyon-nagyon figyel, és minden, ami körülötte történik, és ami iránt a nagytesó érdeklődik, azért eljut hozzá is. Nagyon is. A múltkor azt találtam tőle kérdezni, hogy mennyi kettő meg kettő, és simán rávágta a választ. Megszámolta az ujjacskáin. Csak bámultunk. Sokszor a Dorkának feltett kérdésekre is ügyese(bbe)n válaszol. Szóval figyelnünk kell rá, hogy ne becsüljük alá. Ami azért nehéz egyébként, mert olyan babásan viselkedik még sok mindenben, a beszéde sem olyan tiszta még, meg hát a pici babám marad ő már mindig is. 
Megdöbbentő, hogy mennyire szociálisan érzékeny. Sokszor dicséri meg a főztömet, ami nagyon jól esik, sőt megdicséri a ruháimat, mondja, hogy szép vagyok, simogat, öleléskor percekig paskolja a hátam. Imádom! 
Az ovis csoportban úgy tűnik jól megtalálta a helyét, vannak barátai, Marci Peti és az ikrek Levi és Milán. Reggelente ugyan nem akar elindulni itthonról, de ha már ott vagyunk, boldogan szalad be a csoportszobába. 

2014. január 17., péntek

Szilveszteri meglepetés

Teljesen átlagos szilveszterre készültünk. A nyugis-zabálós ünnepek után úgy terveztük, hogy összejövünk a barátokkal, megvacsorázunk a belvárosban, majd magunkra erőltetjük a szilveszteri hangulatot és átbulizzuk magunkat 214-be. Egyéb tervünk nem volt.
Ehhez képest aznap délelőtt eladtuk a lakásunkat és egy perc alatt felbolydult az életünk.
31-én délelőtt 10-re bejelentkeztek hozzánk megnézni a lakást. Egy fiatal pár jött, nagyon aranyosak, kedvesek voltak, de nem gondoltuk volna, hogy ennyire beleszeretnek az otthonunkba. Annyian voltak már, hogy nem is latolgattuk az esélyeket már. Aztán fél órával a távozásuk után újra telefonáltak, hogy hoznák a szüleiket, megnéznék a lakást együtt. Visszajöttek, és rögtön ajánlatot is tettek, mi meg csak pislogtunk, hirtelen nem is nagyon tudtunk reagálni. Olyan gyorsan történt minden, délután négykor már az előszerződést fogalmaztuk egy ügyvéd segítségével.
A bonyodalmak másnap kezdődtek, amikor is egy másik érdeklődő rálicitált erre az ajánlatra. Nem is hittük el. Pontosan egy évig hirdettük a lakást, és ugyan sokan megnézték, de komoly érdeklődő nem volt, most meg egy napon belül ketten akarták megvenni. Ment a hercehurca, végül az ügyvéd egy licit lefolytatását javasolta, amitől a kettes számú vevő utolsó pillanatban visszalépett, az egyes megemelte az árat, így mindenki elégedetten távozott (kivéve talán a  kettes, mert ő kiesett a játékból).
Azóta egy merő pakolás az életünk, 19-én adjuk át a kulcsokat. Ma január 17-én, az utolsó estémen ebben a csodálatos kuckóban úgy döntöttem megörökítem ezt az emléket egy bejegyzéssel.
Nagyon nehéz lesz megválni ettől a lakástól, végül is az első közös saját fészkünk volt, ide születtek a gyerekeink, itt tették meg az első lépéseiket, nem ismertek más otthont, csak ezt. Tartok tőle, hogy ők is nagyon fogják hiányolni, nem csak mi. De itt a továbblépés ideje, ezzel új kapuk tárulnak ki előttünk, és bár most még nagyon félelmetesnek tűnik a jövő, remélem megtaláljuk újra azt a helyet, a mi helyünket,amit ennyire tudunk szeretni.
A képek, amiket a hirdetéshez használtunk:
















Karácsony 2013

Karácsony előtt pár nappal Érden jártunk. a mamáék nagyon örültek a gyerekek képeiből készült naptárnak:

A kis fogatlanommal:
Három napig csomagoltam az ajándékokat, és újra megfogadtam, hogy jövőre mindenki élményt kap, nem tárgyakat....meglátjuk.
Az idei színeink a lila és az ezüst voltak, később némi kékkel tarkítva.

Bébi pulyka készül a karácsonyi asztalra:

Pózolós:

Az idei év favoritja: libbenő sziromtündér. Az első olyan dolog, amit Dorka  a TV- ből nézett ki magának, ragaszkodott hozzá, hogy ilyet szeretne, és iszonyúan örült, amikor megkapta, és sokat is játszik vele.

Dávidnál még mindig a legó a menő, a mamáéktól és Geriéktől múzeumrablós legót, tőlünk rendőrkamiont kapott, mondanom sem kell, majd meg őrült az örömtől. :)
A dédi mama is velünk ünnepelt 25-én a mamáéknál.
Sztárfotó Zolcsival 26-áról.
Anya szülinapján:
Hozzánk is betört a Monster High őrület, remélem hamar el is hal...
Léváról hazafelé Panninál időztünk:


December

A december betegeskedéssel kezdődött. Dávidtól Dorka is elkapta, őt a Mikulás is lázasan érte. Azért annyira összekapta magát, hogy a csizmácskáját kitisztítsa, nehogy ne kapjon ajándékot reggel. Nagyon izgatottak voltak, mindenféle nagy szavakkal és drága ajándékötletekkel dobálództak. Azért próbáltuk sugallni, hogy a Miki szerényebben osztogat, majd karácsonyra várhatnak nagyobb ajándékokat.
Dorka szegénykém reggelre sem lett jobban, nem is bírta megenni a csokimikulást...rögtön. Azért később megbirkózott vele. :)
Itt már egészségesen, készülődve a karácsonyra. A mézeskalács-sütés idén is nagy sláger volt:
Dorka december közepén nyílt balett órán mutatta meg nekünk, mit is csinálnak egy-egy ilyen alkalom során. A kis táncoslány megmutattta milyen kecses, bájos és szófogadó az órákon:

December 21-én az ovis csoport Hópehely-táncot adott elő Rákoskeresztúr központban a karácsonyi vásár színpadán. Nagyon ügyesek és aranyosak voltak. Ezen a képen Diával a kedvenc csoporttársával szerepel: