2014. március 1., szombat

Dávid 4

Költözés-pakolászás közepette ért minket Dávidkám negyedik szülinapja. Nagyon igyekeztünk, hogy 31-ére már mindennel kész legyünk, kipakoljuk, amit ki kell, és a gyerekeknek a lehető legkomfortosabbnak tegyük a házat. A költözés hétvégéjét a nagyszülőkkel töltötték, mire vasárnak megérkeztek, már készen állt a szobájuk, ágyikójuk, játékaik. Még így is nagy volt a változás persze. Hetekig nem mertek egyedül felmenni az emeletre, nehezen aludtak el, és volt rosszalkodás bőven. 
A szülinap hétvégéjén viszont félretettünk mindenféle háznézést, rendezkedést, csak a szülinaposra koncentráltunk. Meg is látogatta őt a család, volt nagy banzáj, bár bevallom ilyen keveset még egyik szülinapra sem készültem, de legalább nem is stresszeltem rá, és így is minden tökéletesen sikerült. A nagymamáknak hála sok és változatos étel került az asztalra, nekünk csak levest, salátát és a tortát kellett prezentálni. Mindenki vidám volt és felszabadult, legfőképp az ünnepelt, aki persze alig látott az örömtől, amikor megkapta az új legóit. :)

A fiúcska 18 kg és 104 cm, csoporttársai között nem ő a legnagyobb, de sokakat azért leelőz, méreteit tekintve átlagos, bár olyan nagy a keze és a lába, hogy ebből kiindulva azért magas, markos legény lesz valószínűleg. Rengeteget beszél, Dorkával sokszor félbeszakítják egymást, bár egyre jobban megy az is, hogy megvárják, amíg a másik befejezi. Imád a rendőrökről, bűnözőkről csacsogni továbbra is. Kifejezetten rendőr szeretne lenni. Néha még rendőr-tűzoltó. 
Mint második és kisebb gyerkőcöt a családban, sokszor azon kapom magunkat, hogy sokkal kevesebbet várunk el tőle, mint Dorkától annak idején. Az érdeklődése sokkal egysíkúbb, de azért nagyon-nagyon figyel, és minden, ami körülötte történik, és ami iránt a nagytesó érdeklődik, azért eljut hozzá is. Nagyon is. A múltkor azt találtam tőle kérdezni, hogy mennyi kettő meg kettő, és simán rávágta a választ. Megszámolta az ujjacskáin. Csak bámultunk. Sokszor a Dorkának feltett kérdésekre is ügyese(bbe)n válaszol. Szóval figyelnünk kell rá, hogy ne becsüljük alá. Ami azért nehéz egyébként, mert olyan babásan viselkedik még sok mindenben, a beszéde sem olyan tiszta még, meg hát a pici babám marad ő már mindig is. 
Megdöbbentő, hogy mennyire szociálisan érzékeny. Sokszor dicséri meg a főztömet, ami nagyon jól esik, sőt megdicséri a ruháimat, mondja, hogy szép vagyok, simogat, öleléskor percekig paskolja a hátam. Imádom! 
Az ovis csoportban úgy tűnik jól megtalálta a helyét, vannak barátai, Marci Peti és az ikrek Levi és Milán. Reggelente ugyan nem akar elindulni itthonról, de ha már ott vagyunk, boldogan szalad be a csoportszobába.