2015. november 29., vasárnap

Benuka fél éves

Őrület, hogy milyen gyorsan öregszik ez a gyerek. :)

8450 gramm volt a mérésen, megkapta az utolsó előtti oltását, már csak egy agyhártya gyulladás elleni maradt, aztán egy éves koráig nyugi.
A mozgásfejlődése kicsit rendhagyó, a klasszikus kúszást hanyagolja, inkább hátrafelé tolja magát. Helyette négykézlábra áll és kutyázik naphosszat, ebből pedig már kinyújtja a lábát, mintha fekvőtámaszt nyomna. A nagyok jókat kacarásznak is rajta. :)
A legújabb pedig, hogy ahogy így tornázik, és nyomja magát hátra, egyszer csak ülésbe dönti magát. Egyensúlyozni ugyan még nem annyira tud, néhány másodperc múlva felborul, de már háromszor felült így, úgyhogy gondolom ebből hamarosan stabil ücsörgés lesz.
Továbbra is egy vigyori kispofa, mindenki imádja, mindenkire mosolyog, kedves, szerethető krapek. Nagyon hálás a figyelemért, akárkitől jön is, ha a boltban szól hozzá az eladónő, akkor is felragyog az arca.
Hat hónaposan elkezdtük a hozzátáplálást, almával, két-három nap után elkezdem bevezetni az új ízt, amit ebben a hónapban lehet, így a barack, krumpli, sárgarépa és sütőtök kipipálva. Benu pedig HABZSOL!!!! Teljesen új élményt nyújtva ezzel nekem. :) Két nem túl jó evő után úgy tűnik lett egy hasát szerető pockom, akit élvezet etetni.

Apa Párizsban - november

A november hosszúnak tűnt, biztos azért, mert rengeteg minden történt. 13-án a párizsi terrortámadások megrázták a világot, ott napokig arról szólt minden. Állandóan csöngött a telefonom, mindenki érdeklődött, Viktor jól van-e, mi újság vele. Jó tudni, hogy ennyien aggódnak érte. Szerencsére nem lett baja, de az események miatt az eddigi 10 órás munkanapjai még hosszabbra nyúltak, sokszor éjszaka is dolgozik.
Másrészt mivel most két hónapig nem találkozunk, lehet, hogy ettől is tűnt hosszúnak ez a hónap, hisz még mindig 24 napot kell várni, míg végre megölelhetem. Szaladnak ugyan a napok, de egyre több mindenben érzem hiányát. Apróságok, amiket persze megoldok, de sokkal könnyebb és jobb lenne az élet, ha itt lenne. Az egyik a vezetés, főleg Lévára. Két órán át három gyereket szórakoztatni - jó esetben az egyik alszik egy kicsit - és közben az útra koncentrálni nem éppen leányálom. Nagyon nagyon várom, hogy az úton nekem már csak a gyerekekkel kelljen foglalkoznom. Micsoda megkönnyebbülés lesz.
A fűtés, favágás, trambulinszétszedés - ilyenolyan "férfimunkák" már meg sem kottyannak. :)
Ebben a hónapban apa megismerkedik közelebbről a nagykövetségen dolgozókkal, több közös munkájuk van, többek közt Kövér László és Áder János delegációja körüli teendők, Viktor itt főleg sofőrködik. De ennek apropóján kicsit összejön a társaság, és meghívják egy-egy eseményre, én pedig nagyon örülök, hogy kimozdul, jól érzi magát. A munka miatt erre nincs túl sok lehetőség, volt, hogy annyira fáradt volt, hogy azért utasított vissza meghívást.
Egyáltalán nem szokatlan, hogy hét napból hetet dolgozik. :(

2015. november 18., szerda

Első szavalóverseny

Dorka, 16 másik osztálytársával együtt úgy döntött idén másodikosként, hogy indul a szavalóversenyen.

Ezt a verset választottuk:


Gazdag Erzsi: A méhecske inge 

Szomorkodik a méhecske;
kimosta az ingét,
ökörnyálra terítette,
szél szárnyára kerítette,
s a felhőbe repítette,
mint a könnyű pillét.

Föltekint a bodzafára.
Könnye kőre csorran:
"Cinkemadár, ha arra jársz,
ingecskémre ha rátalálsz,
kapd csőrödbe nyomban,
s hozd le nekem onnan!"

Cinkemadár megsajnálta,
szólt a pacsirtának:
"Itt egy kis méh panaszkodik;
ingébe szél kapaszkodik,
valahol a felhőn úszik
lengő vitorlának.

Te ismered azt a felhőt,
mondd meg neki szépen:
eressze el vitorláját,
dobja le a méh ruháját!
Megfizetem fáradságát
tán a jövő héten."

Kis pacsirta szárnyát tárja,
s fellegekbe röppen.
Cinke és méh ott lenn várja,
s ím, a méh habruhája,
mint a harmat a virágra,
lábuk elé csöppen.

2015. november 12., csütörtök

A legtündéribb tündér

Mint a másik két gyerekkel, most is úgy érzem, miénk a legtündéribb baba a Földön. Bencus egy igazi álomgyerek. Eszik-alszik-mosolyog, ahogy mondani szokták. Az evés mondjuk elég érdekesen néz ki nála. Eddig 4-5 percnél többet még nem szopizott egyben. Nem értem, hogy szívja meg magát ilyen gyorsan, de láthatóan jóllakik. Ezt azért nehéz elhinni, mert ez a néhány perc is úgy telik, hogy közben néhányszor ülésbe tornázza magát, kiabál egy sort, megszámolja a lábait, nézelődik, majd folytatja. Ezt a viselkedést nem sikerült megfejtenem. Olyan, mintha megvárná, hogy a korty leérjen a pocakjába, addig nem tudja folytatni. A súlya viszont szépen gyarapodik, az öt hónapos mérésnél 8250 gramm volt.
Így alakult:
1 hó: 5750 gramm
2 hó: 6550 gramm
205 hó: 6760 gramm
3 hó: 7350 gramm
4 hó: 7770 gramm
5 hó: 8250 gramm

Most lassan fél évnél járunk. Hamarosan eljön a hozzátáplálás időszaka. vegyesek az érzéseim, egyrészt várom, mert azért ez mindig izgalmas, főleg így az elején, másrészt a hátam közepére nem kívánom a naphosszig tartó tervezgetést/pepecselést, amire a válasz sokszor egy határozott köpés és fancsali arc. :) A két rossz evőm után hátha lesz egy új ízekre nyitottabb babám...
Mostanra Dorka és Dávid már nagyon jó evők lettek, nem panaszkodhatok, de azért megszenvedtem velük az elején. Dávid mondjuk az édes ízeket szereti, szemrebbenés nélkül ellene egész nap édességeken, ha hagynák neki. Ha olyan étel kerül eléjük, amit szívesen fogyasztanak, akkor hatalmas adagokat képesek megenni. Dorka szereti a leveseket továbbra is, a zöldségekkel viszont mostanában hadilábon áll. Az iskolába kizárólag szalámis kiflit csinálhatok neki, zöldség és sajt nélkül.
De vissza Benukához.
Az alvása még nem tökéletes, legalábbis az éjszakai. Eddig egyszer ajándékozott meg 7 óra összefüggő alvással, aznap, amikor három hónapos lett. Sem előtte, sem utána nem volt erre példa, 2-3-4 ébredés van egy éjszaka, néha még mindig ébren tölt egy-egy órát, ez általában olyankor van, ha pisis lesz, és pelust-pizsit-hálózsákot cserélünk - hát ki ne ébredne fel ettől teljesen?
Nappal jól alszik, eleinte egy órát bírt ébren lenni, most már 1,5-2 órát játszik, nyüzsög, szöszmötöl és a kezemben tölt két alvás között. Rengeteget van kézben, nem viseli jól, ha egyedül marad, néhány percig eljátszik ugyan, de aztán szól, hogy igényel. Nekem meg, ha dolgom van, akkor cipelem magammal, és egy kézzel csinálok mindent. Már profi vagyok. :)

Mozgás: 4 hónaposan kezdett el forogni, hátról hasra, hasról hátra csak ritkán fordul, de megy neki az is. Most már a kúszásra készül, de egyelőre csak úgy megy, ha megtámasztom a talpát, és arról el tud rugaszkodni. Tegnap próbálkozott a négykézlábra állással, vagyis annak kezdeményével. Sürgősen ki kell találnom, mi legyen a legókkal!!!!

Gyorsan néhány kép mielőtt kitépi a billentyűzetet a kezemből:

2 napos:


1 hetes:
10 napos:

2 hetes:



7 hetes:
 2 hónapos:

2 hónaposan a Balcsinál:

9 hetesen először alszik hason:
Verpeléten:
3,5 hónapos:

Erzsivel kártyáznak:
4 hós:
5 hós:

Dorka meghívja őt a szülinapi bulijára:


2015. június 9., kedd

Az első hetek

Hihetetlenül jól telnek az első itthon töltött hetek a három gyerekkel. Beni eszik és alszik, csak a frontok viselik meg, de ilyenkor is alszik, csak ringatni kell. Amúgy meg van, hogy egész nap húzza a lóbőrt, nekem meg rengeteg a szabadidőm. :) Persze jön a nyári szünet, úgyhogy majd nem lesz ilyen könnyű dolgom, de most, hogy a nagyok napközben iskolában-oviban vannak, így nagyon könnyű. Reggel apa viszi a nagyokat, de mi is felkelünk hozzájuk, legtöbbször csak én, de néha Beni is, fésülködés, készülődés, puszi, aztán Beni elalszik, és délelőtt megpróbálom elintézni amit el kell, posta, bevásárlás, lakás, kert, ezt általában átalussza. Egy hetesen vittük ki először, akkor már kezdett nagyon jó idő lenni. Kilenc napos volt, hogy nekem kellett a nagyokat vinni reggel, Beni végigaludta. Azóta már egy csomó helyet megjártunk, voltunk sportágválasztó családi napon, megvettem a ruhámat Zolcsikám közelgő esküvőjére, eddig mindig mindent átaludt. :)
Nyilván én is lazábban kezelem a helyzetet, de ő is sokkal nyugisabb gyerek, aki mellett lehet lazulni.
:)

Hazaértünk a kórházból:
Első pancsi itthon:

 Apánál is jól érzem magam:
Fürdés utáni éberség:


Mórahalom

Amikor felemelték a cafeteriámat, rögtön tudtam, hogy a pénzt SZÉP kártyára fogom kérni, és hogy hamarosan végre újra eljutunk wellnesskedni a családdal. :) El is érkezett a napja a jól megérdemelt pihenésnek. Mórahalmot vettük célba, húsvéthétfő előtti hétvégén. A Colosseum Hotel egy igényes, szép szálloda, ahonnan a vendégeknek átjárása van a szomszédos fürdőbe és csúszdaparkba, ami a mi esetünkben ugye elég lényeges. Mivel nem volt túl jó idő, egy rövid játszóterezésen kívül ki sem dugtuk az orrunkat a szállodából. A gyerekek nagyon élvezték, ezért nekünk is nagyon jó volt, és bár csak egy szobát kaptunk, így is vidáman elvoltunk három napig. Finom volt az étel, első este annyira éhesek voltak a gyerkőcök, hogy még SOHA nem láttuk őket annyit enni. :)

Külön figyeltek arra, hogy a gyerekeknek legyen állandó elfoglaltsága, arcfestés, kézműveskedés, bűvész show...

Egy pillanatnak tűnt az egész. :)

Benjámin megérkezik

Benci, mint a pocakban, úgy a születéssel is nagyon jó fej volt. Megvárta a két anyák napi műsort, ráhúzott még egy napot, és 17-én reggel 4:42-kor megérkezett közénk.
Szombat délután, 16-án, a mamáéknál leadtuk Dorkát és Dávidot, fél nyolcra volt időpontunk a szülésznőnél vizsgálatra és CTG-re. Nem észlelt különösebb változást kedd óta, (2cm) így azt beszéltük meg, hogy a következő CTG a keddi napon legyen. A kocsi felé sétálva azt találtuk ki apával, hogy menjünk be a városba, még egy utolsót beülni valahova, beleolvadni a szombat esti forgatagba. Mire a kocsihoz értünk, már visszavettem egy kicsit, és megelégedtem volna azzal is, ha otthon megnézünk egy jó filmet. Ehhez a Ferihegy center felé vettük az irányt, a Tescoban összevásároltunk egy csomó chipset és tacot és salsa szószokat, de már ott éreztem, hogy rendszeresen jönnek mennek a méhösszehúzódások. Persze ez még lehetett a vizsgálat következménye. Hazaérve már a filmhez sem volt kedvem, csak nasiztunk egy kicsit és tizenegykor, Viktor okos tanácsára lefeküdtünk aludni. Ekkor már 4-5 percesek voltak a fájások. Végig nagyon jól aludtam a terhesség alatt, és ezzel most sem volt gond, jó két órát sikerült is pihenni, majd hajnali egykor arra ébredtem, hogy nagyon fáj a pocakom, és hogy folyik a magzatvíz belőlem. Felül repedhetett meg a burok, mert nem volt özönvízszerű a dolog, de azért a szivárgásnál erősebb volt. (Anno Dávidnál még voltak kétségeim, hogy ez magzatvíz-e, na most nem. :))
Hajnali egy óra volt, felkeltem, felhívtam a szülésznőt, aki azonnal berendelt. Apát felébresztettem, aki még mindig nem hitte, hogy szülni fogunk, folyton olyanokat mondott, hogy biztos hazaküldenek, nem pihenünk még egy kicsit?... Aztán amikor látta, hogy elakad a szavam minden fájásnál, már kezdett komolyan venni. Beértünk a kórházba, a szülésznő kócos fejjel, álmosan fogadott, majd megkaptuk a szülőszobánkat. Összesen négy szoba van, ebből egy alternatív, nekem sikerült mindegyiket kipróbálni, minden gyerek másikban született, csak Dorka olyan sokáig jött, hogy vele kettőt is megjártam. :)
Nagyon idilli volt, nem szült rajtam kívül éppen senki, csend volt és nyugalom, csak mi és az éjszakai Budapest. Volt még erőm viccelődni és kapcsoltunk zenéz, ami a fájások közti időt jó hangulattal töltötte meg.
Bejött a szülésznő, megvizsgált, elég gyorsan tágultam, így gyorsan hívta a doki nénit. Nagyon keveset láttam őt/őket, békén hagytak vajúdni a saját tempómban. Szerencsére ez a tempó elég gyors volt, mert ahogy erősödtek a fájások, úgy éreztem azt egyre inkább, hogy nagyon szeretném, ha vége lenne, de nem tudtam hinni benne, hogy el is érkezik ez a pillanat. Már a légzésemre sem tudtam figyelni, lejárt az album, amit hallgattunk, úgyhogy az egyetlen hang az én szenvedésemé volt. Amikor már úgy ítélték meg, hogy eléggé szenvedősek az általam kiadott hangok, akkor bejött az orvos és a szülésznő, felfektettek, megvizsgáltak, és közölték, hogy 4-4 fájást kell kibírnom fekve, majd még ötöt állva, és kezdődhet a kitolás. Rengetegnek tűnt ez a néhány fájás is, mert mindegyiknél azt éreztem, hogy menten szétszakadok, de igazuk volt, az 5. fájás után megkezdődhetett a kitolás, ami már magában olyan megkönnyebbülés volt, hogy jól össze tudtam szedni az erőmet, hogy mindent beleadjak. Eddig még soha nem éreztem azt hogy a medencémnél fáj a legjobban, a hasam és a combom találkozásánál, a a bal oldalon borzasztó nyomást éreztem, és minden vágyam volt kinyújtani a lábam, de nem lehetett, az csak hátráltatta volna a folyamatot. Aztán kibújt egy fél buksi..... a fele, meg kellett várni a következő fájást, hogy az egész fejecskéje kint legyen. Ezután már csak egy utolsó nagy hajrá kellett, és az én  tökéletes, illatos fiacskám itt volt köztünk. Nem hittem el!!! Kisimult volt és gyönyörű. Az első pillanattól kezdve értelem csillogott a szemében. Jól megnézte magának, hogy hova érkezett. :) Azonnal a mellkasomra tették, és neki is látott ügyesen szopizni. Olyan természetes volt minden. És azóta is az.






Méretei 3930 gramm és 57 cm.

A nagyok lelkesedéssel fogadták a kisöccsüket:





2015. május 7., csütörtök

Terhesség nr. 3

2014 augusztus végén tudtam meg, hogy kopogtat az újabb pocaklakó. Hármuk közül rá vártunk a leghosszabb ideig (persze sokakhoz képest a négy hónap is elenyésző idő), de tavaly tavasszal kijelentettem, hogy egy év múlva májusban szeretnék szülni, és így is lett. Mindig megdöbbenek a kimondott szó illetve a gondolat erején. :)
Az első három hónap szinte eseménytelenül telt, voltak émelygések, de egyszer sem hánytam, inkább csak nagyon meg kellett válogatnom mit eszek, kizárólag az egészséges ételeket fogadta be a szervezetem. Bármi mástól 3-4 órán keresztül rosszul voltam.
A fekete leves a 12. héten érkezett, amikor az Istehegyi klinikán ultrahang és vérvétel formájában túlestünk a genetikai vizsgálaton. Az UH-n mindent rendben találtak, de a véremben egy hormon annyira alacsony volt, hogy két komoly betegség (Edwards és Patau) kockázatát is jelentősen megdobta, ezért javasolták a méhlepény mintavételt. Teljesen letaglózódtunk, pont Dorka szülinapi bulijára készültünk, vidám arcot kellett viselni 15-20 szülő előtt, plusz a saját családunknak sem tudtuk így elmondani a manócskát. Ez egy pénteki napon volt, hétfőre kaptunk időpontot a szúrásra. Maga az eljárás 10 perc fertőtlenítéssel, ultrahanggal együtt, inkább a körülötte lévő felhajtás és idegesség a megterhelő. Az ország legjobb specialistái csinálták, nem izgultam, hogy baj lesz, az eredmény miatt viszont annál inkább, mivel öt napot kellett rá várni. Addig is szigorú fekvésre voltam ítélve. Egy-két embernek mondtuk el, ők tartották bennem a lelket, de mire az öt nap letelt már elszállt minden bátorságom, és alig bírtam kivárni, hogy megszólaljon a telefon. Pénteken már Viktor is nagyon kész volt, hazarohant délelőtt a munkahelyéről, azt hitte baj van, csak nem merem felhívni. Végül délután háromkor (!) telefonáltak, akkorra lett meg az eredmény, mégpedig az, hogy minden rendben, egészséges kisfiú lakik odabent. Alig tudtuk abbahagyni a zokogást örömünkben...

Ettől a ponttól kezdve viszont minden úgy ment, mint a karikacsapás. Semmi rosszullét vagy fájdalom. Egyedül egy kis zsibbadást érzek a jobb oldalamban, ez végigkísért, ettől eltekintve ilyen könnyű terhességem még nem volt. Nagyon aktív, strapabíró vagyok, csak most a legutolsó héten kezdem érezni, hogy pihenni szeretnék egy kicsit. Eddig babaszobát rendeztem be, vásároltam, kertet terveztem és kiviteleztem, stb. Lehet, hogy ettől is, de életemben nem aludtam ilyen jól, és a kilenc hónap alatt szinte nem is fájt a fejem, ami nálam nagy szó. Egyedül a szénhidráthoz való viszonyom változott meg, én kívánom őt, de ő engem nem nagyon, és változatlanul rosszullétet, telítettségérzetet okoz, ha egy gombóc fagyi mennyiségénél többet eszem.

Ma 38+6-nál járok, most már sokat gondolok a szülésre, már nem tartom annyira elképzelhetetlennek, mint 1-2 hete. A csomagom készen áll, egyedül azon izgulok hogy Dorka és Dávid hogy vészeli majd át a három napot nélkülem (nyilván sokkal könnyebben, mint én nélkülük:) és hogy ott lehessek az anyák napi műsoraikon, 11-én és 15-én. Hát ez elég necces, de nem lehetetlen. :)

Néhány kép a pocakról:

Itt még Nóri pocaklakója, Írisz is látható: (A lányokkal szabadulós játékon voltunk - isteni volt!)

Sőt, itt a karácsonyi találkánkon jobbról nézve hárman jöttünk duplán. :) Gratula Ildinek is!!!


És egy profi fotós műve:




Galyatető

Túl sok hó nem esett Budapesten ezen a télen sem, bár több mint tavaly, de a gyerekeknek csak 1-2 igazán jó kis hógolyózós nap jutott így is. Ezért úgy döntöttünk, megnézzük milyen az, ha a szánkót is elő lehet venni. Galyatetőn töltöttünk egy hétvégét, egy napot a csodaszép fehér tájban, egyet pedig a meleg fürdőben:










Dávid 5

Dávidkám a tavalyi költözős, hektikus szülinapozás után idén végre megkapta az igazi szülinapi bulit, amire vágyott, pont a napján, ráadásul úgy, hogy minden meghívott el tudott jönni. Nagyon vidámra és pörgősre sikerült a buli, a fiúk rendesen leizzadtak a sok rohangálásban. Diácska is csatlakozott hozzánk, hogy Dorkának is legyen pajtija. :)





Aztán az itthoni családi bulira sikerült elkészítenem életem eddigi egyik legjobb tortáját, egy áfonyás-citromosat :)




Karácsony 2014

Nyugodtra, meghittre sikerült ebben az évben is a karácsonyunk. A fát már 21-én feldíszítettük, most először a gyerekekkel együtt. Eddig ugye csak kikészítettük a díszeket az angyalkáknak, és ők elvégezték a feladatot, de most a díszítés estéje egybeesett egy éneklős műsor döntőjével, amit nézni szerettek volna a gyerekek, így megszületett a döntés, hogy díszítsük fel mi a fát. :)

Másnap megérkeztek Reniék Angliából, és el is indult a karácsonyi időszak nálunk.
Volt nagy buli éjszaka:






24-én:


25-én mamáékkal, Geriékkel és a dédi mamával ünnepeltünk, majd 26-ától Léván a nagyiékkal. 



A szülinapomra, 28-ára pedig Léván leesett az első hó is:



Hazafelé meglátogattuk Pannit: