2015. május 7., csütörtök

Terhesség nr. 3

2014 augusztus végén tudtam meg, hogy kopogtat az újabb pocaklakó. Hármuk közül rá vártunk a leghosszabb ideig (persze sokakhoz képest a négy hónap is elenyésző idő), de tavaly tavasszal kijelentettem, hogy egy év múlva májusban szeretnék szülni, és így is lett. Mindig megdöbbenek a kimondott szó illetve a gondolat erején. :)
Az első három hónap szinte eseménytelenül telt, voltak émelygések, de egyszer sem hánytam, inkább csak nagyon meg kellett válogatnom mit eszek, kizárólag az egészséges ételeket fogadta be a szervezetem. Bármi mástól 3-4 órán keresztül rosszul voltam.
A fekete leves a 12. héten érkezett, amikor az Istehegyi klinikán ultrahang és vérvétel formájában túlestünk a genetikai vizsgálaton. Az UH-n mindent rendben találtak, de a véremben egy hormon annyira alacsony volt, hogy két komoly betegség (Edwards és Patau) kockázatát is jelentősen megdobta, ezért javasolták a méhlepény mintavételt. Teljesen letaglózódtunk, pont Dorka szülinapi bulijára készültünk, vidám arcot kellett viselni 15-20 szülő előtt, plusz a saját családunknak sem tudtuk így elmondani a manócskát. Ez egy pénteki napon volt, hétfőre kaptunk időpontot a szúrásra. Maga az eljárás 10 perc fertőtlenítéssel, ultrahanggal együtt, inkább a körülötte lévő felhajtás és idegesség a megterhelő. Az ország legjobb specialistái csinálták, nem izgultam, hogy baj lesz, az eredmény miatt viszont annál inkább, mivel öt napot kellett rá várni. Addig is szigorú fekvésre voltam ítélve. Egy-két embernek mondtuk el, ők tartották bennem a lelket, de mire az öt nap letelt már elszállt minden bátorságom, és alig bírtam kivárni, hogy megszólaljon a telefon. Pénteken már Viktor is nagyon kész volt, hazarohant délelőtt a munkahelyéről, azt hitte baj van, csak nem merem felhívni. Végül délután háromkor (!) telefonáltak, akkorra lett meg az eredmény, mégpedig az, hogy minden rendben, egészséges kisfiú lakik odabent. Alig tudtuk abbahagyni a zokogást örömünkben...

Ettől a ponttól kezdve viszont minden úgy ment, mint a karikacsapás. Semmi rosszullét vagy fájdalom. Egyedül egy kis zsibbadást érzek a jobb oldalamban, ez végigkísért, ettől eltekintve ilyen könnyű terhességem még nem volt. Nagyon aktív, strapabíró vagyok, csak most a legutolsó héten kezdem érezni, hogy pihenni szeretnék egy kicsit. Eddig babaszobát rendeztem be, vásároltam, kertet terveztem és kiviteleztem, stb. Lehet, hogy ettől is, de életemben nem aludtam ilyen jól, és a kilenc hónap alatt szinte nem is fájt a fejem, ami nálam nagy szó. Egyedül a szénhidráthoz való viszonyom változott meg, én kívánom őt, de ő engem nem nagyon, és változatlanul rosszullétet, telítettségérzetet okoz, ha egy gombóc fagyi mennyiségénél többet eszem.

Ma 38+6-nál járok, most már sokat gondolok a szülésre, már nem tartom annyira elképzelhetetlennek, mint 1-2 hete. A csomagom készen áll, egyedül azon izgulok hogy Dorka és Dávid hogy vészeli majd át a három napot nélkülem (nyilván sokkal könnyebben, mint én nélkülük:) és hogy ott lehessek az anyák napi műsoraikon, 11-én és 15-én. Hát ez elég necces, de nem lehetetlen. :)

Néhány kép a pocakról:

Itt még Nóri pocaklakója, Írisz is látható: (A lányokkal szabadulós játékon voltunk - isteni volt!)

Sőt, itt a karácsonyi találkánkon jobbról nézve hárman jöttünk duplán. :) Gratula Ildinek is!!!


És egy profi fotós műve:




Galyatető

Túl sok hó nem esett Budapesten ezen a télen sem, bár több mint tavaly, de a gyerekeknek csak 1-2 igazán jó kis hógolyózós nap jutott így is. Ezért úgy döntöttünk, megnézzük milyen az, ha a szánkót is elő lehet venni. Galyatetőn töltöttünk egy hétvégét, egy napot a csodaszép fehér tájban, egyet pedig a meleg fürdőben:










Dávid 5

Dávidkám a tavalyi költözős, hektikus szülinapozás után idén végre megkapta az igazi szülinapi bulit, amire vágyott, pont a napján, ráadásul úgy, hogy minden meghívott el tudott jönni. Nagyon vidámra és pörgősre sikerült a buli, a fiúk rendesen leizzadtak a sok rohangálásban. Diácska is csatlakozott hozzánk, hogy Dorkának is legyen pajtija. :)





Aztán az itthoni családi bulira sikerült elkészítenem életem eddigi egyik legjobb tortáját, egy áfonyás-citromosat :)




Karácsony 2014

Nyugodtra, meghittre sikerült ebben az évben is a karácsonyunk. A fát már 21-én feldíszítettük, most először a gyerekekkel együtt. Eddig ugye csak kikészítettük a díszeket az angyalkáknak, és ők elvégezték a feladatot, de most a díszítés estéje egybeesett egy éneklős műsor döntőjével, amit nézni szerettek volna a gyerekek, így megszületett a döntés, hogy díszítsük fel mi a fát. :)

Másnap megérkeztek Reniék Angliából, és el is indult a karácsonyi időszak nálunk.
Volt nagy buli éjszaka:






24-én:


25-én mamáékkal, Geriékkel és a dédi mamával ünnepeltünk, majd 26-ától Léván a nagyiékkal. 



A szülinapomra, 28-ára pedig Léván leesett az első hó is:



Hazafelé meglátogattuk Pannit: