2015. június 9., kedd

Az első hetek

Hihetetlenül jól telnek az első itthon töltött hetek a három gyerekkel. Beni eszik és alszik, csak a frontok viselik meg, de ilyenkor is alszik, csak ringatni kell. Amúgy meg van, hogy egész nap húzza a lóbőrt, nekem meg rengeteg a szabadidőm. :) Persze jön a nyári szünet, úgyhogy majd nem lesz ilyen könnyű dolgom, de most, hogy a nagyok napközben iskolában-oviban vannak, így nagyon könnyű. Reggel apa viszi a nagyokat, de mi is felkelünk hozzájuk, legtöbbször csak én, de néha Beni is, fésülködés, készülődés, puszi, aztán Beni elalszik, és délelőtt megpróbálom elintézni amit el kell, posta, bevásárlás, lakás, kert, ezt általában átalussza. Egy hetesen vittük ki először, akkor már kezdett nagyon jó idő lenni. Kilenc napos volt, hogy nekem kellett a nagyokat vinni reggel, Beni végigaludta. Azóta már egy csomó helyet megjártunk, voltunk sportágválasztó családi napon, megvettem a ruhámat Zolcsikám közelgő esküvőjére, eddig mindig mindent átaludt. :)
Nyilván én is lazábban kezelem a helyzetet, de ő is sokkal nyugisabb gyerek, aki mellett lehet lazulni.
:)

Hazaértünk a kórházból:
Első pancsi itthon:

 Apánál is jól érzem magam:
Fürdés utáni éberség:


Mórahalom

Amikor felemelték a cafeteriámat, rögtön tudtam, hogy a pénzt SZÉP kártyára fogom kérni, és hogy hamarosan végre újra eljutunk wellnesskedni a családdal. :) El is érkezett a napja a jól megérdemelt pihenésnek. Mórahalmot vettük célba, húsvéthétfő előtti hétvégén. A Colosseum Hotel egy igényes, szép szálloda, ahonnan a vendégeknek átjárása van a szomszédos fürdőbe és csúszdaparkba, ami a mi esetünkben ugye elég lényeges. Mivel nem volt túl jó idő, egy rövid játszóterezésen kívül ki sem dugtuk az orrunkat a szállodából. A gyerekek nagyon élvezték, ezért nekünk is nagyon jó volt, és bár csak egy szobát kaptunk, így is vidáman elvoltunk három napig. Finom volt az étel, első este annyira éhesek voltak a gyerkőcök, hogy még SOHA nem láttuk őket annyit enni. :)

Külön figyeltek arra, hogy a gyerekeknek legyen állandó elfoglaltsága, arcfestés, kézműveskedés, bűvész show...

Egy pillanatnak tűnt az egész. :)

Benjámin megérkezik

Benci, mint a pocakban, úgy a születéssel is nagyon jó fej volt. Megvárta a két anyák napi műsort, ráhúzott még egy napot, és 17-én reggel 4:42-kor megérkezett közénk.
Szombat délután, 16-án, a mamáéknál leadtuk Dorkát és Dávidot, fél nyolcra volt időpontunk a szülésznőnél vizsgálatra és CTG-re. Nem észlelt különösebb változást kedd óta, (2cm) így azt beszéltük meg, hogy a következő CTG a keddi napon legyen. A kocsi felé sétálva azt találtuk ki apával, hogy menjünk be a városba, még egy utolsót beülni valahova, beleolvadni a szombat esti forgatagba. Mire a kocsihoz értünk, már visszavettem egy kicsit, és megelégedtem volna azzal is, ha otthon megnézünk egy jó filmet. Ehhez a Ferihegy center felé vettük az irányt, a Tescoban összevásároltunk egy csomó chipset és tacot és salsa szószokat, de már ott éreztem, hogy rendszeresen jönnek mennek a méhösszehúzódások. Persze ez még lehetett a vizsgálat következménye. Hazaérve már a filmhez sem volt kedvem, csak nasiztunk egy kicsit és tizenegykor, Viktor okos tanácsára lefeküdtünk aludni. Ekkor már 4-5 percesek voltak a fájások. Végig nagyon jól aludtam a terhesség alatt, és ezzel most sem volt gond, jó két órát sikerült is pihenni, majd hajnali egykor arra ébredtem, hogy nagyon fáj a pocakom, és hogy folyik a magzatvíz belőlem. Felül repedhetett meg a burok, mert nem volt özönvízszerű a dolog, de azért a szivárgásnál erősebb volt. (Anno Dávidnál még voltak kétségeim, hogy ez magzatvíz-e, na most nem. :))
Hajnali egy óra volt, felkeltem, felhívtam a szülésznőt, aki azonnal berendelt. Apát felébresztettem, aki még mindig nem hitte, hogy szülni fogunk, folyton olyanokat mondott, hogy biztos hazaküldenek, nem pihenünk még egy kicsit?... Aztán amikor látta, hogy elakad a szavam minden fájásnál, már kezdett komolyan venni. Beértünk a kórházba, a szülésznő kócos fejjel, álmosan fogadott, majd megkaptuk a szülőszobánkat. Összesen négy szoba van, ebből egy alternatív, nekem sikerült mindegyiket kipróbálni, minden gyerek másikban született, csak Dorka olyan sokáig jött, hogy vele kettőt is megjártam. :)
Nagyon idilli volt, nem szült rajtam kívül éppen senki, csend volt és nyugalom, csak mi és az éjszakai Budapest. Volt még erőm viccelődni és kapcsoltunk zenéz, ami a fájások közti időt jó hangulattal töltötte meg.
Bejött a szülésznő, megvizsgált, elég gyorsan tágultam, így gyorsan hívta a doki nénit. Nagyon keveset láttam őt/őket, békén hagytak vajúdni a saját tempómban. Szerencsére ez a tempó elég gyors volt, mert ahogy erősödtek a fájások, úgy éreztem azt egyre inkább, hogy nagyon szeretném, ha vége lenne, de nem tudtam hinni benne, hogy el is érkezik ez a pillanat. Már a légzésemre sem tudtam figyelni, lejárt az album, amit hallgattunk, úgyhogy az egyetlen hang az én szenvedésemé volt. Amikor már úgy ítélték meg, hogy eléggé szenvedősek az általam kiadott hangok, akkor bejött az orvos és a szülésznő, felfektettek, megvizsgáltak, és közölték, hogy 4-4 fájást kell kibírnom fekve, majd még ötöt állva, és kezdődhet a kitolás. Rengetegnek tűnt ez a néhány fájás is, mert mindegyiknél azt éreztem, hogy menten szétszakadok, de igazuk volt, az 5. fájás után megkezdődhetett a kitolás, ami már magában olyan megkönnyebbülés volt, hogy jól össze tudtam szedni az erőmet, hogy mindent beleadjak. Eddig még soha nem éreztem azt hogy a medencémnél fáj a legjobban, a hasam és a combom találkozásánál, a a bal oldalon borzasztó nyomást éreztem, és minden vágyam volt kinyújtani a lábam, de nem lehetett, az csak hátráltatta volna a folyamatot. Aztán kibújt egy fél buksi..... a fele, meg kellett várni a következő fájást, hogy az egész fejecskéje kint legyen. Ezután már csak egy utolsó nagy hajrá kellett, és az én  tökéletes, illatos fiacskám itt volt köztünk. Nem hittem el!!! Kisimult volt és gyönyörű. Az első pillanattól kezdve értelem csillogott a szemében. Jól megnézte magának, hogy hova érkezett. :) Azonnal a mellkasomra tették, és neki is látott ügyesen szopizni. Olyan természetes volt minden. És azóta is az.






Méretei 3930 gramm és 57 cm.

A nagyok lelkesedéssel fogadták a kisöccsüket: