2015. november 29., vasárnap

Apa Párizsban - november

A november hosszúnak tűnt, biztos azért, mert rengeteg minden történt. 13-án a párizsi terrortámadások megrázták a világot, ott napokig arról szólt minden. Állandóan csöngött a telefonom, mindenki érdeklődött, Viktor jól van-e, mi újság vele. Jó tudni, hogy ennyien aggódnak érte. Szerencsére nem lett baja, de az események miatt az eddigi 10 órás munkanapjai még hosszabbra nyúltak, sokszor éjszaka is dolgozik.
Másrészt mivel most két hónapig nem találkozunk, lehet, hogy ettől is tűnt hosszúnak ez a hónap, hisz még mindig 24 napot kell várni, míg végre megölelhetem. Szaladnak ugyan a napok, de egyre több mindenben érzem hiányát. Apróságok, amiket persze megoldok, de sokkal könnyebb és jobb lenne az élet, ha itt lenne. Az egyik a vezetés, főleg Lévára. Két órán át három gyereket szórakoztatni - jó esetben az egyik alszik egy kicsit - és közben az útra koncentrálni nem éppen leányálom. Nagyon nagyon várom, hogy az úton nekem már csak a gyerekekkel kelljen foglalkoznom. Micsoda megkönnyebbülés lesz.
A fűtés, favágás, trambulinszétszedés - ilyenolyan "férfimunkák" már meg sem kottyannak. :)
Ebben a hónapban apa megismerkedik közelebbről a nagykövetségen dolgozókkal, több közös munkájuk van, többek közt Kövér László és Áder János delegációja körüli teendők, Viktor itt főleg sofőrködik. De ennek apropóján kicsit összejön a társaság, és meghívják egy-egy eseményre, én pedig nagyon örülök, hogy kimozdul, jól érzi magát. A munka miatt erre nincs túl sok lehetőség, volt, hogy annyira fáradt volt, hogy azért utasított vissza meghívást.
Egyáltalán nem szokatlan, hogy hét napból hetet dolgozik. :(

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése