2016. december 19., hétfő

Benu másfél

Pont, mint Dorka, Beni is másfél évesen kezdett beszélni. Most 19 hónaposan egész gazdag a szókincse, imádja az ő betűs szavakat, ahogy anno a nővére is. Gyakori a tető, Gergő, erdő, kő, de van már tűz, alma, Emma, mama, papa, brümma brümma, naaam (nem), szia, kaka, kaka ( kacsa), pa (lámpa).
Továbbra is elbűvölő kisember, amikor épp nem jön a foga, jókedvű, vidám kisfiú.
Nagyon jó megfigyelő, mindent megjegyez, amikor veszem ki a szárítóból a ruhákat, mindegyikre mondja, hogy kié. Dogya Dorka, Dácidá Dávid, apa, anya és baba. :)
Meg kell zabálni, olyan kis kedves és bújós, bár sokszor csattan a pofon vagy harapás részéről pusztán szeretetből.:) Játék terén viszont kíméletlen, ami a tesók kezében van, az azonnal kell, még  akkor is, ha nála van egy pont ugyanolyan.
Remek pantomin művész, ha történik vele valami számottevő, azt elmutogatja, precízen, ahogy történt.  Ez leginkább a balesetei történetét jelenti, állandóan elesik, beüti magát, így van mit mesélnie:)


2016. november 10., csütörtök

Dorka 9

Gyönyörű babám kilenc éves lett. Iszonyú gyorsan eltelt ez az egy év.  Emlékszem a nyolcadik szülinapján azt mondta, de szeretne már kilenc lenni, és hipp-hopp egy pillanat alatt kilenc is lett.
Nagyon-nagyon élvezem a társaságát, értelmes, érdeklődő, lelkes, barátságos, jószívű kislány,  aki most már nagyjából tudja mi a jó neki, mit szeret és mit szeretne, nem csak vergődik a világban,  hanem céltudatosan megy előre,  és napról napra elbűvöl a lényével.
Még mindig nagyon igényli a figyelmet, de már sokszor elvan egyedül is, dolgozatot irat a plüssökkel a táblán vagy születésnapu bulit szerveznek nekik Dáviddal,  titkos írást talál ki, vagy csak cigánykerekezik, fejenáll, lemegy hídba, bukfencezik vagy ugrabugrál, ahogy ezt én is tettem évekig gyerekkoromban. Gondolom nemsokára kezdődik majd nála is a kézenállós korszak, ez nálam nagyon sokáig tartott.  :)
Mindenképpen szerettük volna, hogy sportoljon, így kötöttünk ki az úszásnál, hétfőnként jár Árpi bácsival csoportban, hétvégén pedig velem, és a tenisznél, amire csütörtökönként István bácsi oktatja. Utobbiért annyira nem lelkesedik, de az úszást nagyon szereti. Ezenkívül elkezdett zongorára járni Laura nénihez, szintén heti egyszer. Nagyon szereti, Szívesen jár oda is.
Csakúgy mint tavaly, most is minden létező versenyre jelentkezik, matek, anyanyelvi, rajz es meseíró, sőt matekból vagy háromféle is lesz. Szóval nem unatkozik. Szabadidejében most megint olvas, tavaly kiolvasott kb 70 könyvet, de nyár óta semmit sem vett a kezébe. Múlt héten viszont itt aludt nálunk Kinga, és este együtt olvastak, azóta újra érdekli a dolog.
A szülinapját két bulival ünnepeltük meg, okt 22-én meghivtuk az összes kislányt az osztályból plusz Nikit egy ittalvos buliba, így voltak Dorkàval együtt tízen.  Dalma tíz körül hazament es Renit kellett még hajnali egykor hazafurikázni, a többiek itt aludtak. Nagyon jól sikerült minden, mindenki jól elfáradt, főleg a szülők.  ;) Benci szegény menekült a tömeg és hangzavar elől, Dávid pedig Petinél aludt.
29-én megvolt a családi buli, mama és nagyi finomakat főztek, én a tortát készítettem csak. Vagyis kettőt.  :)
Néhány kép:








2016. október 25., kedd

Apa, anya, oda

Ezek Benci szavai idáig.  Ezen kívül is mindent elmutogat, kézmozdulattal, vagy egész testtel lekommunikál, vagy egy-egy nyögéssel jelzi, mit szeretne.  A fenti szavakon kívül a dá és dó is előfordul, ezeket egyértelműen a tesóira használja.  Apa kis Napóleonnak hívja, és tényleg kísértetiesen hasonlít, ahogy csücsül a karunkon és osztogatja a parancsokat kinyújtott jobb mutatóujjával irányt szabva: - Oda! Oda!
Továbbra is jobbára vidám fickó, persze már nagyon meg tud sértődni, ha valami nem úgy van, de még hamar ki lehet zökkenteni. Sokszor megy a tesói agyára, annyira vágyik a társaságukra, hogy folyton azt akarja játszani, amit ők, ez pedig nála még azt jelenti, hogy konkrétan elszed tőlük mindent.  A nagyok meg megtanulták ügyesen kijátszani, egy fél másodpercre odaadják neki, amit kér, majd elbolondítják vmi mással és már vissza is szerezték az eredeti tárgyat.  :)
Beni tornamutatványokban is megpróbálja felvenni a versenyt, félig-meddig megy már neki a bukfenc, és próbálkozik a cigánykerékkel, cukin teszi fel a kezeit és lendíti a lábát hozzá.  A csúszdát, amit szülinapjára kapott, kb. 16 hónapos kora óta önállóan használ, felmászik, lecsúszik bátran, sőt elleste hogyan kell fekve, párnán, alagútban. ...stb csúszni. Félelmetes!!!

2016. október 16., vasárnap

Tíz év

Pont ennyi ideje házasodtunk össze.  :) Igazából a szeptember 10-ről sem feledkezünk meg, ami az első igazi randink évfordulója, de ezt jobban meg szoktuk ünnepelni.  Ma csodás napunk volt, a Pata Negraban ebédeltünk, andalogtunk, kávéztunk a belvárosban,  majd itthon egy békés,  játszós délutánt tartottunk a gyerekekkel.  A békés az ő érdemük, mindhárman nagyon cukik voltak végig.  :)
Boldog évfordulót drága.

Bécs












2016. július 30., szombat

Éjszakai ölelés

Dorka néhány hónapja rászokott, hogy éjjel, miután Dávid elszundít, ő még atjön hozzám egy ölelésre és csevejre.
Nagyon cuki, ahogy kérlel a szemével, hogy had bújjon mellém még egy kicsit.  Azt tudni kell, hogy az este úgy nézett ki apa nélkül, hogy nyolckor Bencit lefektettem, az altatás alatt a nagyok csendben játszottak a szobájukban,utána hoztam egykis vacsit magamnak oda hozzájuk, általában én ilyenkor jutok ételhez,  wzt rendre elkunyizzáj, ezért többet viszek, vacsizunk, ők már másodszor. közben hívjuk apát Skype-on,kb egy órát beszélünk,  majd mesét olvasok a gyerekeknek, kicsit még beszélgetünk, és szempuszi,nyakpuszi,haspuszi és egy sor röhögcsélés után elbúcsúzunk Ilyenkor már tíz elmúlt általában.  Én még teszek-veszek kicsit,majd a jól megérdemelt pihenés reményében leroskadok az ágyra.  Még netezek vagy nézek valamit,  amikor a kis tündérkém megjelenik. Sokszor nagyon fáradt vagyok,  de annyira szeretem higy jön és olyan jól esik vele kettesben lenni, hogy nem számít. Meg amúgy is, mindjárt tini korba lép, akkor meg mennyi ölelésre számíthatok majd tőle? Szóval élvezem a lopott perceket vele.

2016. július 25., hétfő

Apa Párizsban - május, június, július

A május gyorsan elszaladt, mert Benci szülinapjára apa haza tudott jönni öt teljes napra. Annyira jó volt együtt megint, és olyan hosszúnak és természetesnek tűnt, hogy egy kicsit sokként ért az elválás újra. A gyerekek egy nap alatt visszarázódtak, már nagyon rutinosak, de nekem most egy hét kellett, hogy újra megszokjam a  helyzetet. De a lényeg, hogy ettől sokkal gyorsabban eltelt a május. Ezután anyák napi műsorok, évzárók, ovis bográcsozás várt ránk, mindig volt mire készülni, és egyre közeledett a június 25 is, amikor anyu, Benci és én látogattunk ki Párizsba, egyrészt anyukám 60. szülinapját megünnepelni, másrészt apa szülinapját megülni. :)
Az utolsó tanítási nap június 15 volt, kitört a nyári szünet, egy hétig itthon voltunk, aztán Lévára utaztunk a nagyiért, majd a mamáék elvitték a gyerekeket Verpelétre, mi pedig elröppentünk apához.

Közben megvolt Dorka biziosztása, nemcsak hogy kitűnő lett, hanem osztályfőnöki, tantestületi és igazgatói dicséretben is részesült. Annyira meglepődött, hogy szinte felállni sem mert, szerényen mosolyogva rázta meg Mónika néni kezét, aki épp halálra dicsérte. :)

Párizs gyönyörű volt, mint mindig, lejártuk a lábunkat, láttunk minden szépet és jót, anyukám el volt ájulva, Bencikém is nagyon jól viselte, oda-vissza aludt a repülőn, nem volt semmi gond, városnézés közben néha unta a banánt, akkor keretünk olyan helyet, ahol ő is rohangálhat, aztán mentünk tovább. Szokás szerint két pillanat alatt eltelt a négy nap, és újra otthon találtuk magunkat.

A július táborral indult, Dorka Szántródra utazott a sulival, az első ottalvós táborába, Dávid ezalatt focitáborban volt, reggel 9 és délután 4 között. Nagyon pihentető volt anyának, Benivel kettesben mindenre volt időm. :) Dorka a negyedik naptól már iszonyúan hiányzott, nem tudtunk kommunikálni sehogy sem, csak a tanító nénik által küldött fényképekről tudtam, hogy jól van, szóval nagyon vártam a 9-ét, hogy hazajöjjön. Volt nagy sírás-rívás, összeborulás, amikor hazaért a kincsem.
Még aznap nagyon cukik voltak egymással Dáviddal, de másnapra már sikerült jól összeveszni. Azóta is napi egyszer istenesen kiakasztanak, úgyhogy NAGYON várjuk a július végét, hogy megosszuk ezt az élményt (is) apucival. :)

Már csak két hét, hihetetlen. Tudom, hogy ez gyorsan el fog röppenni, főleg, hogy végre elkezdték a teraszt újrakövezni illetve a kerítés lábazatot leburkolni. Próbálok sok barátot hívni a gyerekeknek, hogy ne egymást (és az én idegeimet) gyilkolják naphosszat.

Hat nap van hátra a júliusból. Összegezve ezt a hónapot, kész anyagi csőd. Elromlott az elektromos kapu, a mosógép, elkezdték újrakövezni a teraszt, és a kerítés lábazatot, ahol újabb és újabb költségek merülnek fel persze, a NAV kiszabott jogtalanul egy 360 000 Ft-os illetéket, aztán ezt visszamódosították hálistennek a jogos 44 000-re, a munkahelyem tévedésből majd 20 ezerrel többet utalt több, mint egy éven át, ezt egy összegben kérik vissza....szóval kész... ja és szombaton részleges izomszakadás történt a jobb vádlimban, amit egy hónapig pihentetni kellene....haha.

Apa Párizsban - április

Vicces, de április eleje óta, ha bárki megkérdezi mennyi van hátra, rögtön rávágjuk, hogy három, pedig igazából négy, de valahogy most már olyan kevésnek tűnik, olyan gyorsan repül az idő, hogy háromnak érződik. :)
Jó idő van, rengeteget vagyunk a kertben, kertészkedünk, én intézem a kerítés kövezést, ciprusok ültetését, füvesítést, így elfoglalom magam.
Renocskáék is meglátogattak bennünket 14-én és 15-én itt aludtak, a gyerekek ha lehet még jobban szeretik egymást, nagyon jól elvoltak, persze nagyon megőrültek, és megőrjítették a felnőtteket, de annyira egymáshoz nőttek, hogy még sírdoglás is volt a búcsúnál...


Apa Párizsban - március

Ez a hónap nagyon gyorsan eltelt. Számítottunk is rá, hogy így lesz, hisz megvolt a jegyünk Párizsba március 25-29-ig. És hát az örömteli várakozás gyorsabban forgatja az idő kerekét. A márciusi időjárás már mutatta a tavasz jeleit, de azért még sokszor volt nagyon hideg, esős, szeles. De azokon a napokon, amikor már ki lehetett mozdulni, tudtam picit kertészkedni, süttetni magam néhány percig, feltöltődtem, és jókedvre derültem. Anyukám egy hétig itt volt velünk, ami nagyon-nagyon jó volt, olyan megnyugtató érzés volt, hogy nem én vagyok az egyedüli felnőtt a házban éjszakánként. Napközben jókat beszélgettünk, nem mellékesen megcsináltuk a tavaszi nagytakarítást, esténként viszont hullafáradtan dőltünk az ágyba mindketten. Március 14-15-én szünet volt, akkor még mindenki itthon, akkor pláne lefárasztottuk a nagyit. :) Apu két napot is tudott így segíteni a konditerem elkészültében, ahol levertem a csempét, ott szépen kiegyenesítette a falat, ezt eredetileg én akartam csinálni, de látva, hogy mennyi munka, és nem is könnyű, nekem eltartott volna két hétig is, nem beszélve arról, hogy szakaszokban tudnék ilyesmivel foglalkozni csak. Na de van még hátra ott feladat bőven.
Aztán eljött a tavaszi szünet, ami Dorkának három nappal hamarabb indult, március 21-én 11 órakor szólt Mónika néni, hogy Dorkának nagyon fáj a füle, vigyem haza, ha lehet. Na, utazás előtt négy nappal indult a pánik, hogy fog a gyerek repülni fájós füllel, jött a doki néni, mondott praktikákat ( melegítsenek a stewardessek nekünk két poharat, amit ő a fel-és leszálláskor a fülére tesz, a meleg kihúzza a dobhártyát és nem fog fájni. Vegyen be kalium muriatikumból 3 golyót fel-és leszállás előtt, illetve orrspray-vel fújjunk be neki) Három nap alatt háromszor voltunk orvosnál, fül-orr -gégész is látta, és azt a választ kaptuk, hogy kicsit hurutos, majd ha rosszabb lesz, menjünk vissza.... na erre a hétvégén nem lett volna lehetőség ugye, így a saját doki néninktől végül sikerült antibiotikum receptet kérnem, ami nélkül semmiképpen nem akartam volna elindulni. Párizsban kellemetlen lett volna gyerekorvosnál tölteni az időt. De végül nem volt szükség az ab-ra, így visszatekintve azt gondolom, hogy az izgalom is nagy szerepet játszhatott abban, hogy Dorka beteg lett. Odakint is fájlalta a fülét, amikor éppen nem rá figyeltünk....
Végre elérkezett az utazás napja! De ezt egy külön posztban...

Apa Párizsban - február

Február 4-8-ig volt itthon apucink újra, és nagyon-nagyon-nagyon jó volt persze. A gyerekek non-stop rajta lógtak, de most már meg lehetett őket néha kérni arra is, hogy had beszélgessek én is vele, vagy, hogy moderálják magukat, amíg a mamáék és Geriék itt vannak a szombat esti vacsin. Tök jó fejek is voltak. Amúgy érzelmileg nyilván nagyon nehéz még nekik ez a kettősség, előfordult durcáskodás bőven, és a negyedik nap végére érezhetően ki is merültek, annyira intenzív volt a közös játék. Sikerült kétszer is elmenniük bicajozni, Dorkám kipróbálhatta végre a névnapi bicaját, sokat birkóztak, de a fő program persze a lego és a póker volt. Dorka pókerkészletet kapott apától Párizsból, és imádja, és hihetetlenül szerencsés ebben is.
Az elválás most nagyon flottul ment, ugyanúgy, mint novemberben, most is szinte azonnal sikerült visszasiklani a "rendes" kerékvágásba, ez a néhány nap nem zavarja meg őket annyira szerencsére.
Imádom, hogy ilyenkor mindig égre-földre fogadkoznak, hogy ő jók lesznek, bőszen pakolják a szobájukat, érzik, hogy megint rám szakad minden, és mennyire értékelem a segítséget. :)
Benukám majdnem úgy viselkedik, mintha apuci el sem ment volna, mosolygós, vidám kiskrakepek apával is, jól elvannak, amíg el nem fárad vagy meg nem éhezik. :) Egyik este mondjuk nagyon vicces volt, bent voltunk a fürdőszobában, amikor Viktor fürdött, és hát vizesen, csupaszon Benci bizony nem tudta hova tenni az apját. Teljesen meg volt rökönyödve az alaktól a kádban, a kezemben tartottam, úgy hozzám szorult, hogy épp csak az egyik szeme látszódjon ki. :)

Dávid harmadikán megkapta a hat éves oltását, eléggé megduzzadt a karja, és bágyadt volt tőle, de nem lázasodott be.

Apa Párizsban - január

A 10 nap, amit Viktor itthon töltött dec 23-jan 3 között pont elég volt arra, hogy újra mindenki visszazökkenjen a régi kerékvágásba, hogy megszokjuk, milyen jó is együtt, milyen természetes, és mennyivel KÖNNYEBB az élet. Így hát nehéz volt az elválás, de sokkal nehezebb az utána következő néhány nap, a gyerekek sírva puszilgatták apa fényképet, és én is csak könnyes szemmel tudtam mondogani nekik, hogy ügyesek leszünk, hamar vége lesz. Hát most nem így érzem. Nagyon távolinak tűnik a vége, valahogy most nehezebb, mint tavaly. Pedig 2,5 hét múlva újra látjuk egymást, sőt megvettük a jegyünket Párizsba március végére.
Közben Dávid iskolába menési/nem menési mizériája zajlik, nagyon nehéz a döntés, álmatlan éjszakákat okoz nekem, a döntés pedig úgy érzem csak az enyém. Remélem sikerül jól dönteni!

Lassan vánszorogtak tehát a januári hetek. Biztos a bezártság teszi, de hosszabbnak tűntek a napok, mint eddig. Pedig igyekeztem elfoglalni magam most is, fát rendeltem, elkezdtem olaszul tanulni, előadáson voltam az iskolaérettségről, meg amúgy is, kitöltötte a napjaimat, az aggodalom, hogy jól döntök-e Dávid visszatartásával kapcsolatban. És mégis.
Szombatonként iskolaelőkészítőre jár Dávid, Jutka nénihez, Dorka régi óvónénijéhez. Mindig nagy hiszti övezi az indulást, nem akar menni, fájlalja, hogy neki nincs szabadideje (???), aztán pedig nem akar hazajönni, annyira jól érzi magát. De macera ez a oda-vissza utazgatás Benivel nagyon.
Szegénykém, ő már iszonyúan unja az autózást, van, hogy egy nap négyszer ültetem be, nem csoda, ha ki van akadva.
Apa nagyon elfoglalt volt most is, ráadásul eléggé lebetegedett, lázzal, durva torokfájással feküdt otthon két napot.  Azt mondja neki így gyorsan elszaladt a hónap.
Én azt állapítottam meg magamban, hogy hiába közeledünk a 11 hónap feléhez, ezt az állapotot én nem tudom megszokni. Nem akar könnyebb lenni a szívem. Persze, egyébként bírom, nem vagyok összetörve vagy ilyesmi, de sokszor elszomorodom, a gyerekek előtt viszont jól tudom palástolni, nem akarom még ezt a terhet is rájuk rakni.
Január végén Dávidkám 6. szülinapjára készültünk, pont vasárnapra esett, így aznapra szerveztük a családi bulit. Nagyon jól sikerült, jó volt együtt lenni, de titkon azért nagyon sokszor összeszorult a szívem, amiért a jobbik felem nem lehetett velünk.

Apa Párizsban-december

Hosszú ez a nyolc külön töltött hét...sokszor, igaz csak pillanatokra, de úgy érzem, nagyon sok. Aztán rohanok tovább, pelusozok, vacsit készítek, rendszabályozok....na és ezzel a legutóbbival van a baj! Unom, hogy csak a rossz zsaru szerepe jut, ha gond van. Szigorúnak kell lennem, és nagyon következetesnek. Annyira, hogy nekem sem esik jól, hát még a gyerekeknek. El vagyok fáradva. Dorka hetek óta a morgós, boszis formáját hozza, és szegény ha nem is viselkedik nagyon rosszul, csak kicsit, már arra is ki tudok akadni, annyira tele a hócipőm. Sokszor volt már ilyen, és lesz is még sokszor, nyilvàn túl leszünk ezen is, csak most még nem látom a végét. Az iskolában tökéletes, édes kis cukimuki, itthon viszont ahogy belép az ajtón, talál magának hisztiznivalót. Nehéz. Tudom, ki kell adnia magából a feszültséget... de egy idő után úgy érzem, nem tudom szó nélkül hagyni. Türelmetlen, rossz anyának érzem magam. De már csak 12 nap és apa 10 teljes napra a miénk!!!
Szóval ennek jegyében telik egyelőre a december....
Az első hét a béna huvelykujjam miatt volt még nehéz, így a hónap közepe felé haladva már egész jól tudom használni.
December második fele is érzelmi kimerültségben telt, ajándékvásárlás, szervezés, rohangálás mellett. Sikerült mindent időben beszereznem, becsomagolnom, az angyalkék sem felejtettek el minden reggel apró ajándékot hozni a gyerekeknek (vicces volt, Benuka minden reggel egy bébiételt kapott, volt hogy többször ugyanazt. :) ) A fát is megvettük, találtunk olyan árust, aki ingyen kiszállította. Eddig legszebb karácsonyfát sikerült megvennünk, ráadásul új díszekkel jutalmaztam meg magam. Hát kell valami a rosszkedv ellen, nemigaz?

23-án este aztán VÉGRE megérkezett apa, és egy instans álomszerű állapotba került a család. :) A karácsonyi időszak iszonyú rohanós volt, minden percünk be volt osztva, nagyon elfáradtunk, de együtt voltunk, és így is minden szép volt.
Bár elhatároztuk, hogy új szokásokat vezetünk be jövőre. Ez a "legyen nagy vacsi és addig mindenki várjon türelmesen" nagyon nem jön be, én egész nap stresszelek, hogy elkészüljek mindennel, a gyerekek iszonyat türelmetlenek, nem tudják elfoglalni magukat, öt percenként megkérdezik már reggel 10-kor!!!, hogy mikor lesz vacsi, és mire a vacsora kész, én még mindig smink és harisnya nélkül, de már így kell asztalhoz ülni, mert a türelmetlenség a tetőfokára hág, a terítés félkész, anya hullafáradt, Benu melegítőben...szóval katasztrófa. Két fogás között azért egy gyors sminket feldobtam, de jövőre nem így lesz. Vagy az ajándékok jönnek meg már reggel, hogy aztán egész nap kényelmesen tüsténtkedhessek, vagy rendeljük a kaját. Ha mi főzünk, akkor pedig szigorúan valami egyszerűt!



Apa Párizsban - október

Ez a hónap remekül indult. Október 2-5-ig Bencivel kint voltunk Apánál, és hát a csillagok nagyon jól álltak, mert minden álomszerűen jól ment. Benuka nagyszerűen viselte az utat mindkét irányba, evett, aludt, mosolygott végig, apájával mintha tegnap látták volna egymást utoljára, és még az idő is gyönyörű volt. Egy szempillantás alatt eltelt, a gyönyörű időszakok már csak ilyenek.
Mire hazaértem Dorkáék is megbocsájtottak, amiért őket nem vittem, remek hétvégéjük volt a mamáékkal, Tatabányán strandoltak. Dorka még egy kis levélkét is írt nekem erről:


Az október viszonylag hamar eltelt, főleg, hogy 30-ára vártuk haza apát, közben pedig Dorka szülinapjára készültünk, logopédushoz kezdünk járni Dorkával. Dávid pedig elkezdte az iskolafelkészítőt. Pörögtek a napok, és egyszer csak elérkezett a nagy nap. Reggel mindenki izgatottan pattant ki az ágyból, kilencre mentünk a reptérre, és újra együtt volt a család. A gyerekek földöntúli öröme kárpótolt az eddigi nehéz pillanatokért. Három napig szó szerint az apjukon lógtak. Láthatóan Viktor is nagyon élvezte a társaságukat, öröm volt őket nézni, hallgatni. Sokat nevettek, bolondkodtak.
Az elválás nehéz volt újra, de valahogy utána hamarabb visszazökkentek a gyerekek. Ügyesen felfogták, hogy most három nap jutott apából, és karácsonykor láthatják újra.
Persze továbbra is naponta beszélünk Skype-on, ő olvassa az esti mesét, és mindent tud róluk, rólunk.

Apa Párizsban - szeptember

Szeptember 1. Az elválás borzasztó volt. Sírtunk mind a négyen, sőt néha Benci is bekapcsolódott, ő csak úgy csecsemőségből, még nem értette miért itatja mindenki az egereket.
Hónapok óta tudtuk, hogy el fog érkezni ez a pillanat, nem ért váratlanul, mégis nehéz volt. Nagyon. Apa csak bocsánatot tudott kérni, amiért ezt teszi velünk, akkor még azt gondoltuk neki könnyebb lesz, nekünk nehezebb.
Aztán a napok, hetek tapasztalata mást mutatott. Rázósan indult mindenkinek, de nekünk itthon egyre könnyebb lett, mondhatjuk, hogy belejöttünk. Minden nap 18-20 között jön Erzsi, a bébiszitter, aki hatalmas segítség. Megbízható, ügyes, szorgalmas. Ha kell, kézbe veszi az irányítást. Sajnos egyszer lebetegedtem, akkor kellett is.
Lelkileg megviselt a gondolat, hogy majd egy évig mindenben csak rám támaszkodhatnak a gyerekek, az én vállamon nyugszik minden döntés, minden reakció, iránymutatás. Csak remélni merem, hogy megállom a helyem, és nem szenvednek hiányt semmiben (apán kívül). De mi itthon vagyunk, jó helyen, a megszokott környezetben, együtt.
Viktornak viszont azon kívül, hogy meg kell küzdenie a család borzasztó hiányával, és teljesen egyedül kell helytállnia a nagyvilágban, egyéb viszontagságai akadtak. A lakóhely és a munka is rejteget kihívásokat, részletekbe nem bocsátkozom, legyen elég annyi, hogy gyomorideggel megy be dolgozni minden reggel, és 10-12 óra munkával sem tud a feladatai végére érni. Persze valahol nem is baj, hogy nincs ideje örökké azon gondolkozni, mi lehet velünk. De letargiára, lehangoltságra így is van idő, ráadásul folyton esik az eső, alig tud kimozdulni.
Két hét után érzem úgy, hogy ideje meglátogatni. :) Gyorsan meg is veszem a repülőjegyet október másodikára.
Ekkor jött egy vírusos torokfertőzés, ami végigsöpört rajtunk, Benit kímélve csak meg. Magas lázzal feküdtünk napokig, és kilátástalannak tűnt minden, Aztán szépen lassan enyhült a torokfájás, és már reménykedhettünk, hogy tényleg kijutunk Párizsba.
 

2016. július 10., vasárnap

Nőci

Dorkám egyre nőcisebb, ami persze természetes  folyamat, mégis félelmetes a szülőknek. Van, amikor ezt bájos természetességgel hozza, mint itt, ahol az osztálytársaival színházba ment:




Vagy itt, ahol a barátnőivel pózol:



De sokszor már úgy illegeti magát, és ugyan még viccből, de mond olyan felnőttes dolgokat, hogy érzem, menthetetlenül fel akar nőni ez a lányka. :)
A fiúk még inkább idegesítik, mint érdeklik. :)

2016. május 28., szombat

Vége a 15/16-os tanévnek

Azzal indult a tanév, hogy szabadkoztunk Mónika néninek, hogy ha visszaesést tapasztal Dorka teljesítményében, vagy egyéb gond akad, akkor ne aggódjon, csak apa ment ki dolgozni külföldre. Aranyos volt, biztosított támogatásában, és kitartást kívánt ehhez a kihíváshoz. Ehhez képest Dorka ugyanolyan szorgalommal nyomta végig az évet, itthoni tanulás nélkül írta meg a felmérőket, soha egy percet sem tanult látványosan, egyedül a matek szorgalmit írogatta itthon, hogy a rengeteg mellé még több piros pontot gyűjtsön.
Mónika néni egy nagy fa képét tette ki az osztály falára, a fa legalsó ágain csücsültek a gyerekek nevei, ha valaki bemutatott az osztálynak egy általa elolvasott könyvet, egy ággal feljebb került a neve, aki pedig a legfelső ágra jutott, laminált "Bagoly könyvklub" tagsági igazolványt kapott. Az addig a könyvek iránt módjával érdeklődő gyerekekből könyvfaló gyerekek lettek. Dorka 82 könyvet olvasott el azóta, imádja a könyveket, új és új kedvenceket fedez fel magának. Először a Titkos királyság volt terítéken, abból van vagy 15 rész, aztán ugyanattól az írótól a 4 részes Varázslatos állatbirodalom. Ezt követték a Geronimo és Tea Stilton könyvek, most pedig David Walliams sorozata van porondon. Ezek már 10 éveseknek való olvasmányok, de könnyen megbirkózik velük, és bár undorítóságok, mint döglött patkány vagy szemgolyó a párna alatt és hasonlók vannak benne, nem akarom letiltani, mert annyira nem gáz, hogy a kedvét szegjem. Ha nincs mit olvasnia, nem is tud mit kezdeni magával. Így kettőnknek lett egy közös hobbink, ha Benci alszik, kivonulunk kettesben a kertbe és együtt olvasunk. Hosszú idő után így végre én is tudok időt szánni az olvasásra.
Szóval Mónika néniek ez a lépése csodát tett, a gyerkőcök lelkesen cserélgetik a könyveket, egyik fő beszédtémájuk, hogy ki mit olvas, és annál menőbb, minél vastagabb a könyv. :)))

A tanévzáróra azzal a nyugalommal mentünk, hogy Dorka kitűnő lesz,a névsorolvasásnál mégis összekulcsolt kézzel izgult a kicsi lány. Nem számított rá, hogy az ő nevénél M.néni szüntet tart, hogy elmondja, Dorkát tantestületi dicséretben és igazgatói dicséretben részesíti, külön oklevelet kapott, elmondta, hogy mennyire ügyes, jól nevelt és szerény!!!! :)


Dávid éve annak jegyében telt, hogy menjen-e iskolába vagy sem. A biztonság kedvéért elkezdett iskolaelőkészítőre járni Jutka nénihez, amit nem szeretett ugyan, de becsületesen végigcsinált. Végül januárban úgy döntöttünk, hogy maradjon még egy évig ovis,, sok barátja marad, nem marad le semmiről, ha még nem kezdi el a sulit, lesz viszont egy ajándék éve, és esélye arra, hogy neki is olyan könnyedén menjen majd, mint Dorkának. Az, hogy ezek után melyik osztályba megy majd, egy külön fejezet, a foci edzők ragaszkodnának hozzá, hogy a sportosztályba menjen, nagyon tehetségesnek tartják.
Év közben elkezdett kézilabdára is járni, ahol szintén jól teljesített, ki is választották, hogy a Fradi előkészítőbe járjunk egy hónapig a Kossuth Lajos Ált. Iskolába. Az nagyon tetszett is neki, jövőre folytatjuk.

Az évzárón nagyon szépen szerepelt, szépen, artikuláltan szavalt, élvezet volt hallgatni. Legjobb barátai az ikrek, Levi és Milán, Petya, Marci, Bazsi és Zsombi. Dávid nagyon népszerű a csoportban, ezt bizonyítja az is, ahogy a foci táborban reggel fogadták a fiúk:


Benuka egy éves

Csodás, csodás kiskrapek. Már-már attól tartok, hogy durván elkényeztetem, annyira imádnivaló. :)
Egy évesen 10 kiló és 80-as ruhákat hord. 11,5 hónaposan kezdett el járni,  a szülinapjára lett a járása stabil, már az egész lakást bejárja két lábon, de az ismeretlen terepen vagy kint a kertben még kézenfogva sétálunk. 
Nagyon-nagyon vidám gyerek,  hacsak joncs nagy baj, mosolyra lehet fakasztani, bármikor benne van egy kis mókában. Nagyon jó a humora, sokszor nevettet meg minket.  A tiltást hajlamos figyelmen kívül hagyni,  imád rosszalkodni, zajongani, összetörni, széttépni dolgokat. És mindezt huncut vigyorral. :)
Imádja a tesóit, teper utánuk ezerrel, de a legjobban azt szereti, ha mindannyian egy szobában vagyunk.  Hihetetlenül anyás, nem bánná, ha egész nap a kezemben cipelném. Amíg a hátam bírja,  illetve amíg a tevékenység engedi, addig nagyon is közel vagyunk egymáshoz,  úgy főzök, hogy ő a pulton ül, úgy locsolok, hogy a kezemben van és az ujjacskàival játszik a spriccelő vízzel, úgy eszek, hogy az ölemben ül,  és úgy általában fogjuk egymás kezét, vagy fekszünk egymás mellett a szőnyegen.  Ha a hátamra dőlök véletlenül és a fejemet is leteszem, nevet egyet és már mászik is rám,  szól, hogy lankad a figyelmem. :) Éjszaka is egy ágyban alszunk, ugyan volt már egy átaludt éjszakánk. de általában meg két-haromszor mindig kelünk, igy ez marad is egy darabig. Majd ha apa hazajön, újratervezünk. Egyelőre igy kényelmes, így sem pihenem ki magam soha. 
Esténként jön hozzánk Erzsi segíteni,  őt már nagyon megszokta és megszerette, nyugodtan rá tudom bízni,  mással egyelőre nehezen van el. Erzsi is csak addig jó, amíg nem vagyok a szobában :)
Reggelente, amikor Dávidot elvisszük az oviba, Anikó néni megengedi, hogy Benci os bemenjen a csoportba,így már félig-meddig be is szokott,  annyira jól érzi ott magát.  
A mindene a víz,  első naptól kezdve, ahogy hazajöttünk a kórházból, imádja a pancsolást, az minden helyzetben jól tud esni neki, utóbbi hetekben már úgy fürdik, hogy folydogál a csak,és úgy játszik a vízzel.  Dorka megtanította csapból inni is... :) Ha a kertben vagyunk, követeli, hogy tegyek a locsolókannába vizet, amit pillanatok múlva jól magára is önt.  Másik szórakozása a sarazás, mindegy, csak át kelljen öltözni teljesen. :) Az öltözéssel egyébként nincs baja, ha nem nagyon fáradt,  akkpr rugdos ezerrel és vádlón nézve sír...
A beszédfejlödés terén az anya es a hoppá a jelenlegi szókincs. Az első szava az anya. :) Jó fiú.  :) A többiek a nemmel kezdték.  :) 
Ha elmegyünk egy virág mellett, oda kell hajolni és megszagolni, és már mondja is, hogy hááá.... (hapci) :) Sokszor pedig a dá már a tesókat akarja jelenteni.  








2016. április 16., szombat

Párizs 2016 március

Volt rossz előjel bővel, de itt a bizonyíték rá, hogy nem kell mindig hinni a jeleknek. :)

Apa ugye két hete kificamította a térdét. doki és MR után megtudtuk, hogy részleges szalagszakadása van a bal térdében, lábra sem bírt szinte állni. Két hétig taxival közlekedett vagy a főnöke szállította be a munkahelyére.
Dorka fülfájása.
A belgiumi terrortámadás március 22-én.
És az utazásunk napján, 25-én reggel 7:50-kor jöttem rá, hogy Dorka és Dávid személyije lejárt. Na itt hirtelen öregedtem egy évet, megbeszéltük a gyerekekkel, hogy most azonnal berohanunk az okmányirodába személyit csináltatni, és mindenki imádkozzon, hogy még ma adjanak ideiglenes okmányokat és el tudjunk utazni.
8:05-kor már az autóból szálltunk ki az okmányiroda előtt (magam sem értem hogy csináltuk, a két nagy gyerek még pizsamában volt 15 perccel azelőtt), és látványosan megérkeztem a három gyerekkel, így előre is vettek minket szerencsére. Gyors fényképezés, mindenki szépen mosolyog, bólogatok, és mondom, hogy hazaszaladok az apuka beleegyező nyilatkozatáért, és visszajövök az okmányokért. Szerencsére EU-n belül lehet velük utazni. Ebben a pillanatban akkora kő gördült le a szívemről, hogy valahogy minden hirtelen megjavult körülöttem. Az a stressz, amit addig éreztem, hirtelen felszállt, és tudtam, hogy minden rendben lesz.
Így is lett. Dorka nem lázasodott be, jókedvű volt és segítőkész. Apa valami csoda folytán lábra állt, és egész szabályosan kezdett sétálni. A lépcsőzés még nem ment, de kocsit vezetni már kiválóan tudott, így jönni tudott értünk a reptérre. Benuka, a kis izgága sajtkukac is jól bírta az utat, műanyag üveggel és a kupakjával babrált rengeteget, tarkítva egy kis kukuccsolással a mögöttünk ülő bajszos bácsival. :)
Jó élmény, hogy rengeteg segítséget kaptam, aki csak látta a teljes képet a három gyerek-három bőrönd-egy babakocsi-egy felnőtt kombinációban, a segítségemre sietett. Tündériek voltak a stewardok is, merthogy oda-vissza csak férfiak voltak.
Volt nagy öröm, hogy apát viszontlátjuk! Első nap este értünk haza, így már nem indultunk el sehova, élveztük egymás társaságát otthon.
Szombaton vidámparkba mentünk, mondanom sem kell, tömény élvezet volt a gyerekek számára. Ettől mi is jól éreztük magunkat, Benci rám volt kötve szinte végig, és egy szava sem volt. Néha aludt egyet, aztán nézelődött tovább. Este még arra is volt erőnk, hogy a kivilágított Eiffel toronyhoz elsétáljunk.
Másnap a párizsi Csodák palotáját céloztuk meg, nem volt annyira jó idő, úgyhogy jól esett a benti program. Ez sem okozott csalódást, bár a nap azzal indult, hogy beálltunk a sorba az Eiffel toronyhoz, mert Dorka annyira fel akart menni. De iszonyúan fújt a szél, és rengetegen álltak előttünk, így módosítottunk. Azért apa megígérte  a csajszinak, hogy felmegy vele, és másnap, hétfőn ezt meg is ejtették. Igaz, hogy jégesőben álltak sorba, de nem is volt annyi ember. Három óra alatt megjárták, átfagyva és boldogan tértek haza. Aznap délelőtt Szarka bácsiék családját látogattuk, a lányok nagyon cukik voltak, és az egész közeg nyitott , kedves és szeretnivaló. A kedd egy pillanat alatt meg is érkezett, reggel már csak arra volt idő, hogy összepakoljak, aztán bementünk a követségre, megismerkedtünk a kollégákkal, és már száguldottunk is ki a reptérre. Gyors, könnyes búcsú után indult a gyerekek második repülőútja, ami feledtette valamelyest a fájdalmas elválást.
Itthon a mamáék vártak bennünket, és   a nyuszi ajándékai. :) A kert tele volt szórva meglepetésekkel, mama pedig meleg étellel várt minket.
Szép befejezése volt ez a kis álomszerű utunknak. :)

2016. április 1., péntek

Benu tíz hónapos

Lassan egy éves a kisember, olyan hihetetlen, még csak most született.....
Nagyon nagyon jó gyerek továbbra is, olyan könnyű vele, hogy el sem hiszem. Amíg ott vagyok vele, addig semmi baja az égvilágon. Persze a szobából nem tudok kimenni nélküle, mert még mindig hatalmas könnycseppeket ejt ilyenkor, muszáj hát úgy szerveznem az életem, hogy mindent úgy csinálok, hogy ő a kezemben van. Amikor úgy dönt, hogy ő szeretné egy kicsit felfedezni a világot, akkor elindul akár a lakás másik végébe is, vagy néha már leteszem a kertben, és elmászik ide-oda, de nagyrészt azért össze vagyunk ragadva. Főzni csak úgy lehet, ha ő közben a pulton matat. Porszívózni, ha rám van kötve, fürödni, hajat szárítani, ha itt van Erzsi és leköti.

Továbbra is gyönyörűen eszik, imádja a zöldségféléket, saláta-, borsó vagy zöldbabfőzelék bármikor jöhet.

Két alsó fogacskája van.

Alvás terén is alakulunk, 10 hónapig alig volt éjszaka, hogy kipihentem volna magam, 4-5-ször keltünk enni, néha, ha jött a foga, vagy náthás volt, akkor egy órát ébren is maradtunk, mostanra kezd normalizálódni a dolog. Egy-két kelésnél tartunk. Párizsban októberben és most márciusban is fantasztikusan aludt egy keléssel.

Januárban volt két hét, amikor sikerült a kiságyba letennem esténként, és az első ébredésig ott aludt, aztán jött vissza mellém. Aztán, ahogy elindult a fogacskája, ez egyre nehezebb lett, mostanra teljesen le is szokott róla. :) Nem baj, nekem ez így teljesen megfelel, lassan remélem le is tud majd mászni az ágyról és akkor nem kell körbebástyáznom, hogy nem pottyanjon le. :9

Rengeteget dumál, nagyon-nagyon sok a mondandója, de a régebbi artikulalt "szavak"+ helyett most inkább babanyelven halandzsázik.

Kedvence a mosogatógép, ha nyitva van, már mászik is oda, felmászik rá, pakolászik, söprögeti rajta a vizet. :)

Erzsivel sokat formabedobóznak, hatalmas az öröm, ha sikerül debodni egyet! :)

A párizsi úttól azért tartottam kicsit vele kapcsolatban, mert egy örökmozgó, állandóan izeg-mozog, és 2,5 órán keresztül nem tudtam, hogy fogom lekötni a figyelmét. De végül nem volt gond, vittem sok kaját, rágcsált, eszegetett, játszott a mögöttünk ülővel, és a kedvenc játékával volt sokáig elfoglalva, hogy leveszi és visszateszi a kupakot a műanyag üvegre. :)

Nappal még mindig sokat alszik, próbálkoztam a háromból két alvást csinálni, de sokszor visszaesünk még, 2-3 óra után elfárad, és nem mindig alszik nagyot, így szinte soha nem bírja a napot két alvással végigcsinálni. Általában 9-től alszik 1-2 órát, dél/egytől 1-2 órát és estefelé 5-6 körül még egy felet. Így is totál elfáradt 8-9 körül és elalszik 20 perc alatt.
Az esti altatás szopizás és büfiztetés/sétálás kombinációja még mindig.


Dorka nyolc

Dorkámról most nézem, hogy nem is készült szülinapi bejegyzés, ezt most gyorsan pótolom.

Nagyon büszke magára a csajszi, hogy már nyolc éves, persze másnap elhangzott a durcával vegyült felkiáltás, hogy -Miért nem vagyok kilenc!? na erre nem is mondtam inkább semmit. Türelem nem sok jutott neki egyelőre. :)
Egy nagyon öntudatos, bájos kicsi lányunk van, aki az iskolában olyan szinten önálló, és pedáns, hogy nekem egyáltalán nem is kell tudnom róla, hogy melyik tárgyból hol tartanak, de itthon a végtelenségig trehány és "függő". Emberfüggő. Szinte minden percben le kell, hogy kösse valaki a figyelmét. Folyamatosan matekfeladatokat követel rajtunk, vagy hogy tornagyakorlatokat mondjunk neki, hallgassuk meg a szavalását, nézzük, ahogy táncol, had olvasson, társasozzunk, kártyázzunk, sorolhatnám. Hálistennek elkezdett olvasni, így néhapercre leül és belemerül egy-egy mesébe. Imádom, hogy ilyen kis interaktív, majdnem mindent meg lehet vele beszélni. Bencivel egy igazi kisanya, minden téren gondoskodik róla, nagyon félti, ezért árgus szemekkel figyeli, ha rá van bízva, ugyan még sokszor elmondja, hogy mennyivel cukibb lenne, ha kislánynak születik, de így is majd meg zabálja, úgy szereti.
Nagyon-nagyon jólelkű, sokszor csak azért szeretne boltba menni, hogy nekünk vegyen valami meglepetést, rengeteget rajzol, apa hazajövetele alkalmából fejenként 48 rajzot kapunk tőle. Iszonyú kitartó továbbra is, ha valamit a fejébe vesz, azt meg is valósítja. Utálja, ha segítenek neki, bedühödik tőle, főleg, ha előre szólt, hogy egyedül szeretné.
Sokszor mond gonoszságokat a tesóinak, de tudjuk, hogy nem gondolja komolyan, még ha nagyon bizonygatja is, mert két perc alatt elpárolog a haragja, és újra a legnagyobb barátok. :)
Mónika néni szereti, matekból nagyon ügyes, most éppen a Zrínyi matekversenyre akarja küldeni. Gyönyörűen, összefüggően olvas, dicséretet kapott rajzból és írásból is. Ügyesen áll fejen.
25 kiló és 134-es ruhát hord éppen. 34-es a lába. :) Az osztálytársaihoz képest vékonyka, amúgy teljesen arányos. Sajnos nagyon keveset iszik.

Szülinapi buli gyanánt ittalvós pizsipartit beszéltünk meg, a barátnői Dia, Emma, Kinga, Niki, Laura, és Kriszti aludtak itt. Nagyon jól telt az este, pizzáztak, mesét néztek, őrültködtek. Egyedül Beni alvásán izgultam, de őt még fél nyolc körül elaltattam a babakocsiban, aludt egy fél órát, így bírta tízik, akkor meg már be tudtam terelni a csajokat a szobába, ott egész csöndesen elvoltak. Hárman éjfél utánig bírták, a többiek szépen lassan elbóbiskoltak az aranyhaj nézése közben. Reggel volt nagy vidámság megint, amíg meg nem érkeztek a szülők értük.

Dávid hat

Drága csillagom hat éves lett. Fiú a javából. Állandóan harcol, kardozik, lövöldözik, katonázik, legóból várat épít. Kedvence a Star Wars most kezd lecsengeni, a Star Wars legók egy kicsit háttérbe szorultak, most újra a klasszikus szettek kerültek előtérbe. Sokszor épít várost, autókat, rendőr-és tűzoltót újra, és a mindennapi életből vesz mintát, ami nagyon nem bánok, ez az űrharc nekem kicsit távoli. :) Az új kedvenc a Tini Nindzsa, Rafi, Miki, Leo és Don. :) Az oviban szétosztották a szerepeket, minden kisfiú Tini Nindzsa lázban ég, mindenki ilyen figurákat kért a nyuszitól is. Sajnos a mese nem túl barátságos szerintem, nem is nézünk belőle túl sokat.
Dávid továbbra is egy jólelkű, tiszta szívű, önzetlen kisfiú. Dorkával nagyon össze vannak nőve, bár sok a vita és az egymás bosszantása, nagyon sokszor gyönyörűen játszanak együtt. Most, hogy gyakran kell csendben játszaniuk a szobájukban, amíg altatok, még inkább összekovácsolódtak. Sokszor adja be a derekát és fogadja el Dorka döntéseit, aki hajthatatlan tud lenni, így békésen folyik tovább a játék.
Nagyon tud ragaszkodni a tárgyakhoz! Dorkától ezt soha nem tapasztaltam. Nemrég kiválasztott magának egy plüssmacit, akit a legjobb barátjává fogadott (sosem késő....) vele alszik, eszik, még Párizsba is velünk jött. Ugyanígy van egy-egy új játékkal, hetekig az a kedvenc, azt hurcibálja az oviba, mindenhova.
Sokszor elhatározza, hogy jól fog viselkedni, egy-egy ilyen hullám azzal jár, hogy nekiáll takarítani! :) Szerencsére ilyenkor Dorkát is belerántja, és fél napig ki sem látszanak a munkából. :) Pakolnak, port törölnek, mosogatnak, amit épp jónak látnak. Dorka ilyenkor vacsorát készít, és nagyon büszkék magukra. Hozzáteszem, én is rájuk. :)
Apával már kicsit azért tud beszélgetni esténként, de még mindig csak tevékenység közben, leülni a fenekére, hogy öt percig csak a beszélgetésre koncentráljon, még nem tud.
A rajzai egyre szebbek és részletesebbek, mire iskolába megy, ezzel egyáltalán nem lesz gond. Ha mesét kell lerajzolni, az is gyönyörű, de legtöbbször az őt érdeklő témákban születnek kreálmányok, repülők, űrhajók, bombák, tűz. :)
A kisöccsét imádja, Bencicucinak hívja, és rohan hozzá, ha felébred. Ölelgeti, pátyolgatja, amíg jólesik, aztán már próbál megszabadulni tőle, ha a játékaihoz közelít, annak nagyon nem örül. De Benu tántoríthatatlan. :)
Az oviban általában jó gyerek, bár most van egy Zsombor nevű barátja, aki rossz hatással van rá, sokat felesel, pimasz és úgy tesz, mintha egyáltalán nem hallaná,. amit az óvónő mond, na volt is már konfliktus köztük ebből. Fociban és kézilabdában kiemelkedően jó, két hónapja kezdett el kézilabdázni, de máris szemet vetettek rá, jövő héttől a Kossuth Lajos Általános Iskolában edz majd.

Hiretelen hatalmasat nőtt, 128-as ruhákat veszek neki, 24 kiló és 32-es a lába.

A szülinapján a Kalandpark játszóházban szeretett volna bulit tartani, ami nagyon jól is sikerült, szinte mindenki el tudott jönni. Még a régi ovis társai közül is hívott néhányat, akik időközben iskolába mentek. :)

2016. február 8., hétfő

A legjobb tesók

Tegnap Dávid egész nap rosszkedvű és morcos volt, semmi sem tetszett neki , semmit nem volt hajlandó megtenni, nem volt meggyőzhető, mint máskor.  Sokat vitatkoztunk, eredménytelenül.  Estére nagyon megelégeltem, és hogy hatása is legyen a büntetésnek, az esti mesét vettem el tőle. Amikor kimondtam, hogy akkor ma este csak Dorkának olvasok,  azonnal elkeseredett,  potyogtak a könnyei és nekiállt könyörögni.  A szívem szakadt meg, de annyira nem lehetek következetlen, hogy azt mondjam, na jó bár egész nap rossz voltál, mint a tűz, ezért most kapsz egy szép mesét. ..de nem is ez a lényeg.  ahogy kijottünk Dorkával, látom, hogy ő is sír. Azt mondja, engedjem meg, hogy Dávid is meghallgathassa a mesét.  Édes cukikám, teljesen rosszul volt a helyzettől.  Végül abban egyeztünk meg, hogy Dávid marad büntiben, de nem az együtt olvasott Ruminiből folytatom a mesét,  nehogy lemaradjon, hanem választunk mást.  Ma meséljük  mamáéknak, hogy mi történt tegnap, hogy Dávidka sajnos nem kapott este mesét. ...erre mindkét gyerek felkiállt, hogy de bizony kapott, Dorka mesélt neki fejből hármat is. Örült a szívem,  hogy így megsajnálta a kisöccsét. De az igazi meglepetés csak délután várt rám.  Ma a változatosság kedvéért Dorka volt hisztis, most a papát szemelte ki áldozatul.  Sokszor nagyon csúnyán viselkedett vele, és azt találtam mondani, hogy ha nem fejezi be, lehet, hogy ma neki nem olvasok.  Erre Dávid rögtön a védelmébe fogadja és azt mondja,  - Anya, Dorkának légyszi mesélj mindenképp.  inkább engem hagyj ki!
Hát elolvadok, ha arra gondolok, hogy ez a két csöpp ember milyen szép belülről (is).

Hozzáteszem, nekem a velük töltött időm fénypontja az esti mesélés, és nagyon rossz volt megfosztani magamat is az élménytől, úgyhogy remélem lesz hatása.

2016. január 18., hétfő

Nyolc hónap

Benci 6,5 hónaposan elkezdett mászni, azóta már mint a gép úgy megy neki. :) 7 hónaposan pedig egyszer csak felállt, és folyamatosan ácsorogna. Az elején aggódtam, hogy ez biztos rossz a lábának, de úgysem tudok mit tenni, nem tudom lenyomni, úgyhogy inkább élvezem a látványt. Édes cukika továbbra is, reggeltől estig mosolyog. Néhány napja a szeparációs szorongás jeleit látom rajta, csak a kezemben jó neki, ha leteszem és nem ülök le mellé azonnal, akkor reklamál azonnal.
A tesóival nagyon jó a kapcsolata, Dorka rengeteget játszik vele, szinte kisajátítja, ha bárki jön hozzánk, Erzsi kezéből esténként egyenesen kitépi. Aztán persze hamar megunja, de az a néhány perc is elég szokott nekem lenni, hogy a legsürgősebb dolgaimat elvégezzem. :)
Dávidot egyelőre zavarja, ha a legójához közelít, azt állítja azért mert fél, hogy megeszi. :) Nagyon szereti ő is Bencit, lehet látni, ahogy ránéz, és sokszor megöleli, reggelente pedig ő is ugyanúgy elolvad tőle, mint mindenki más. A minap az oviban pedig büszkén körbehordta és megmutatta a barátainak. :)

Biztos képzelődünk, de említésre méltó, mert már rengetegszer előfordult. Ha engem akar, hangosan kiáltja "anya", mondja még, hogy pápá, baba, apa, hamma. Ha a fényképen kérdezem hol van apa, Dorka, Dávid, mindenkire rámutat, egyedül engem nem mutat, de ezt megbocsájtom, hisz azt gondolja, hogy mi egyek vagyunk. :)