2016. február 8., hétfő

A legjobb tesók

Tegnap Dávid egész nap rosszkedvű és morcos volt, semmi sem tetszett neki , semmit nem volt hajlandó megtenni, nem volt meggyőzhető, mint máskor.  Sokat vitatkoztunk, eredménytelenül.  Estére nagyon megelégeltem, és hogy hatása is legyen a büntetésnek, az esti mesét vettem el tőle. Amikor kimondtam, hogy akkor ma este csak Dorkának olvasok,  azonnal elkeseredett,  potyogtak a könnyei és nekiállt könyörögni.  A szívem szakadt meg, de annyira nem lehetek következetlen, hogy azt mondjam, na jó bár egész nap rossz voltál, mint a tűz, ezért most kapsz egy szép mesét. ..de nem is ez a lényeg.  ahogy kijottünk Dorkával, látom, hogy ő is sír. Azt mondja, engedjem meg, hogy Dávid is meghallgathassa a mesét.  Édes cukikám, teljesen rosszul volt a helyzettől.  Végül abban egyeztünk meg, hogy Dávid marad büntiben, de nem az együtt olvasott Ruminiből folytatom a mesét,  nehogy lemaradjon, hanem választunk mást.  Ma meséljük  mamáéknak, hogy mi történt tegnap, hogy Dávidka sajnos nem kapott este mesét. ...erre mindkét gyerek felkiállt, hogy de bizony kapott, Dorka mesélt neki fejből hármat is. Örült a szívem,  hogy így megsajnálta a kisöccsét. De az igazi meglepetés csak délután várt rám.  Ma a változatosság kedvéért Dorka volt hisztis, most a papát szemelte ki áldozatul.  Sokszor nagyon csúnyán viselkedett vele, és azt találtam mondani, hogy ha nem fejezi be, lehet, hogy ma neki nem olvasok.  Erre Dávid rögtön a védelmébe fogadja és azt mondja,  - Anya, Dorkának légyszi mesélj mindenképp.  inkább engem hagyj ki!
Hát elolvadok, ha arra gondolok, hogy ez a két csöpp ember milyen szép belülről (is).

Hozzáteszem, nekem a velük töltött időm fénypontja az esti mesélés, és nagyon rossz volt megfosztani magamat is az élménytől, úgyhogy remélem lesz hatása.