2016. április 16., szombat

Párizs 2016 március

Volt rossz előjel bővel, de itt a bizonyíték rá, hogy nem kell mindig hinni a jeleknek. :)

Apa ugye két hete kificamította a térdét. doki és MR után megtudtuk, hogy részleges szalagszakadása van a bal térdében, lábra sem bírt szinte állni. Két hétig taxival közlekedett vagy a főnöke szállította be a munkahelyére.
Dorka fülfájása.
A belgiumi terrortámadás március 22-én.
És az utazásunk napján, 25-én reggel 7:50-kor jöttem rá, hogy Dorka és Dávid személyije lejárt. Na itt hirtelen öregedtem egy évet, megbeszéltük a gyerekekkel, hogy most azonnal berohanunk az okmányirodába személyit csináltatni, és mindenki imádkozzon, hogy még ma adjanak ideiglenes okmányokat és el tudjunk utazni.
8:05-kor már az autóból szálltunk ki az okmányiroda előtt (magam sem értem hogy csináltuk, a két nagy gyerek még pizsamában volt 15 perccel azelőtt), és látványosan megérkeztem a három gyerekkel, így előre is vettek minket szerencsére. Gyors fényképezés, mindenki szépen mosolyog, bólogatok, és mondom, hogy hazaszaladok az apuka beleegyező nyilatkozatáért, és visszajövök az okmányokért. Szerencsére EU-n belül lehet velük utazni. Ebben a pillanatban akkora kő gördült le a szívemről, hogy valahogy minden hirtelen megjavult körülöttem. Az a stressz, amit addig éreztem, hirtelen felszállt, és tudtam, hogy minden rendben lesz.
Így is lett. Dorka nem lázasodott be, jókedvű volt és segítőkész. Apa valami csoda folytán lábra állt, és egész szabályosan kezdett sétálni. A lépcsőzés még nem ment, de kocsit vezetni már kiválóan tudott, így jönni tudott értünk a reptérre. Benuka, a kis izgága sajtkukac is jól bírta az utat, műanyag üveggel és a kupakjával babrált rengeteget, tarkítva egy kis kukuccsolással a mögöttünk ülő bajszos bácsival. :)
Jó élmény, hogy rengeteg segítséget kaptam, aki csak látta a teljes képet a három gyerek-három bőrönd-egy babakocsi-egy felnőtt kombinációban, a segítségemre sietett. Tündériek voltak a stewardok is, merthogy oda-vissza csak férfiak voltak.
Volt nagy öröm, hogy apát viszontlátjuk! Első nap este értünk haza, így már nem indultunk el sehova, élveztük egymás társaságát otthon.
Szombaton vidámparkba mentünk, mondanom sem kell, tömény élvezet volt a gyerekek számára. Ettől mi is jól éreztük magunkat, Benci rám volt kötve szinte végig, és egy szava sem volt. Néha aludt egyet, aztán nézelődött tovább. Este még arra is volt erőnk, hogy a kivilágított Eiffel toronyhoz elsétáljunk.
Másnap a párizsi Csodák palotáját céloztuk meg, nem volt annyira jó idő, úgyhogy jól esett a benti program. Ez sem okozott csalódást, bár a nap azzal indult, hogy beálltunk a sorba az Eiffel toronyhoz, mert Dorka annyira fel akart menni. De iszonyúan fújt a szél, és rengetegen álltak előttünk, így módosítottunk. Azért apa megígérte  a csajszinak, hogy felmegy vele, és másnap, hétfőn ezt meg is ejtették. Igaz, hogy jégesőben álltak sorba, de nem is volt annyi ember. Három óra alatt megjárták, átfagyva és boldogan tértek haza. Aznap délelőtt Szarka bácsiék családját látogattuk, a lányok nagyon cukik voltak, és az egész közeg nyitott , kedves és szeretnivaló. A kedd egy pillanat alatt meg is érkezett, reggel már csak arra volt idő, hogy összepakoljak, aztán bementünk a követségre, megismerkedtünk a kollégákkal, és már száguldottunk is ki a reptérre. Gyors, könnyes búcsú után indult a gyerekek második repülőútja, ami feledtette valamelyest a fájdalmas elválást.
Itthon a mamáék vártak bennünket, és   a nyuszi ajándékai. :) A kert tele volt szórva meglepetésekkel, mama pedig meleg étellel várt minket.
Szép befejezése volt ez a kis álomszerű utunknak. :)

2016. április 1., péntek

Benu tíz hónapos

Lassan egy éves a kisember, olyan hihetetlen, még csak most született.....
Nagyon nagyon jó gyerek továbbra is, olyan könnyű vele, hogy el sem hiszem. Amíg ott vagyok vele, addig semmi baja az égvilágon. Persze a szobából nem tudok kimenni nélküle, mert még mindig hatalmas könnycseppeket ejt ilyenkor, muszáj hát úgy szerveznem az életem, hogy mindent úgy csinálok, hogy ő a kezemben van. Amikor úgy dönt, hogy ő szeretné egy kicsit felfedezni a világot, akkor elindul akár a lakás másik végébe is, vagy néha már leteszem a kertben, és elmászik ide-oda, de nagyrészt azért össze vagyunk ragadva. Főzni csak úgy lehet, ha ő közben a pulton matat. Porszívózni, ha rám van kötve, fürödni, hajat szárítani, ha itt van Erzsi és leköti.

Továbbra is gyönyörűen eszik, imádja a zöldségféléket, saláta-, borsó vagy zöldbabfőzelék bármikor jöhet.

Két alsó fogacskája van.

Alvás terén is alakulunk, 10 hónapig alig volt éjszaka, hogy kipihentem volna magam, 4-5-ször keltünk enni, néha, ha jött a foga, vagy náthás volt, akkor egy órát ébren is maradtunk, mostanra kezd normalizálódni a dolog. Egy-két kelésnél tartunk. Párizsban októberben és most márciusban is fantasztikusan aludt egy keléssel.

Januárban volt két hét, amikor sikerült a kiságyba letennem esténként, és az első ébredésig ott aludt, aztán jött vissza mellém. Aztán, ahogy elindult a fogacskája, ez egyre nehezebb lett, mostanra teljesen le is szokott róla. :) Nem baj, nekem ez így teljesen megfelel, lassan remélem le is tud majd mászni az ágyról és akkor nem kell körbebástyáznom, hogy nem pottyanjon le. :9

Rengeteget dumál, nagyon-nagyon sok a mondandója, de a régebbi artikulalt "szavak"+ helyett most inkább babanyelven halandzsázik.

Kedvence a mosogatógép, ha nyitva van, már mászik is oda, felmászik rá, pakolászik, söprögeti rajta a vizet. :)

Erzsivel sokat formabedobóznak, hatalmas az öröm, ha sikerül debodni egyet! :)

A párizsi úttól azért tartottam kicsit vele kapcsolatban, mert egy örökmozgó, állandóan izeg-mozog, és 2,5 órán keresztül nem tudtam, hogy fogom lekötni a figyelmét. De végül nem volt gond, vittem sok kaját, rágcsált, eszegetett, játszott a mögöttünk ülővel, és a kedvenc játékával volt sokáig elfoglalva, hogy leveszi és visszateszi a kupakot a műanyag üvegre. :)

Nappal még mindig sokat alszik, próbálkoztam a háromból két alvást csinálni, de sokszor visszaesünk még, 2-3 óra után elfárad, és nem mindig alszik nagyot, így szinte soha nem bírja a napot két alvással végigcsinálni. Általában 9-től alszik 1-2 órát, dél/egytől 1-2 órát és estefelé 5-6 körül még egy felet. Így is totál elfáradt 8-9 körül és elalszik 20 perc alatt.
Az esti altatás szopizás és büfiztetés/sétálás kombinációja még mindig.


Dorka nyolc

Dorkámról most nézem, hogy nem is készült szülinapi bejegyzés, ezt most gyorsan pótolom.

Nagyon büszke magára a csajszi, hogy már nyolc éves, persze másnap elhangzott a durcával vegyült felkiáltás, hogy -Miért nem vagyok kilenc!? na erre nem is mondtam inkább semmit. Türelem nem sok jutott neki egyelőre. :)
Egy nagyon öntudatos, bájos kicsi lányunk van, aki az iskolában olyan szinten önálló, és pedáns, hogy nekem egyáltalán nem is kell tudnom róla, hogy melyik tárgyból hol tartanak, de itthon a végtelenségig trehány és "függő". Emberfüggő. Szinte minden percben le kell, hogy kösse valaki a figyelmét. Folyamatosan matekfeladatokat követel rajtunk, vagy hogy tornagyakorlatokat mondjunk neki, hallgassuk meg a szavalását, nézzük, ahogy táncol, had olvasson, társasozzunk, kártyázzunk, sorolhatnám. Hálistennek elkezdett olvasni, így néhapercre leül és belemerül egy-egy mesébe. Imádom, hogy ilyen kis interaktív, majdnem mindent meg lehet vele beszélni. Bencivel egy igazi kisanya, minden téren gondoskodik róla, nagyon félti, ezért árgus szemekkel figyeli, ha rá van bízva, ugyan még sokszor elmondja, hogy mennyivel cukibb lenne, ha kislánynak születik, de így is majd meg zabálja, úgy szereti.
Nagyon-nagyon jólelkű, sokszor csak azért szeretne boltba menni, hogy nekünk vegyen valami meglepetést, rengeteget rajzol, apa hazajövetele alkalmából fejenként 48 rajzot kapunk tőle. Iszonyú kitartó továbbra is, ha valamit a fejébe vesz, azt meg is valósítja. Utálja, ha segítenek neki, bedühödik tőle, főleg, ha előre szólt, hogy egyedül szeretné.
Sokszor mond gonoszságokat a tesóinak, de tudjuk, hogy nem gondolja komolyan, még ha nagyon bizonygatja is, mert két perc alatt elpárolog a haragja, és újra a legnagyobb barátok. :)
Mónika néni szereti, matekból nagyon ügyes, most éppen a Zrínyi matekversenyre akarja küldeni. Gyönyörűen, összefüggően olvas, dicséretet kapott rajzból és írásból is. Ügyesen áll fejen.
25 kiló és 134-es ruhát hord éppen. 34-es a lába. :) Az osztálytársaihoz képest vékonyka, amúgy teljesen arányos. Sajnos nagyon keveset iszik.

Szülinapi buli gyanánt ittalvós pizsipartit beszéltünk meg, a barátnői Dia, Emma, Kinga, Niki, Laura, és Kriszti aludtak itt. Nagyon jól telt az este, pizzáztak, mesét néztek, őrültködtek. Egyedül Beni alvásán izgultam, de őt még fél nyolc körül elaltattam a babakocsiban, aludt egy fél órát, így bírta tízik, akkor meg már be tudtam terelni a csajokat a szobába, ott egész csöndesen elvoltak. Hárman éjfél utánig bírták, a többiek szépen lassan elbóbiskoltak az aranyhaj nézése közben. Reggel volt nagy vidámság megint, amíg meg nem érkeztek a szülők értük.

Dávid hat

Drága csillagom hat éves lett. Fiú a javából. Állandóan harcol, kardozik, lövöldözik, katonázik, legóból várat épít. Kedvence a Star Wars most kezd lecsengeni, a Star Wars legók egy kicsit háttérbe szorultak, most újra a klasszikus szettek kerültek előtérbe. Sokszor épít várost, autókat, rendőr-és tűzoltót újra, és a mindennapi életből vesz mintát, ami nagyon nem bánok, ez az űrharc nekem kicsit távoli. :) Az új kedvenc a Tini Nindzsa, Rafi, Miki, Leo és Don. :) Az oviban szétosztották a szerepeket, minden kisfiú Tini Nindzsa lázban ég, mindenki ilyen figurákat kért a nyuszitól is. Sajnos a mese nem túl barátságos szerintem, nem is nézünk belőle túl sokat.
Dávid továbbra is egy jólelkű, tiszta szívű, önzetlen kisfiú. Dorkával nagyon össze vannak nőve, bár sok a vita és az egymás bosszantása, nagyon sokszor gyönyörűen játszanak együtt. Most, hogy gyakran kell csendben játszaniuk a szobájukban, amíg altatok, még inkább összekovácsolódtak. Sokszor adja be a derekát és fogadja el Dorka döntéseit, aki hajthatatlan tud lenni, így békésen folyik tovább a játék.
Nagyon tud ragaszkodni a tárgyakhoz! Dorkától ezt soha nem tapasztaltam. Nemrég kiválasztott magának egy plüssmacit, akit a legjobb barátjává fogadott (sosem késő....) vele alszik, eszik, még Párizsba is velünk jött. Ugyanígy van egy-egy új játékkal, hetekig az a kedvenc, azt hurcibálja az oviba, mindenhova.
Sokszor elhatározza, hogy jól fog viselkedni, egy-egy ilyen hullám azzal jár, hogy nekiáll takarítani! :) Szerencsére ilyenkor Dorkát is belerántja, és fél napig ki sem látszanak a munkából. :) Pakolnak, port törölnek, mosogatnak, amit épp jónak látnak. Dorka ilyenkor vacsorát készít, és nagyon büszkék magukra. Hozzáteszem, én is rájuk. :)
Apával már kicsit azért tud beszélgetni esténként, de még mindig csak tevékenység közben, leülni a fenekére, hogy öt percig csak a beszélgetésre koncentráljon, még nem tud.
A rajzai egyre szebbek és részletesebbek, mire iskolába megy, ezzel egyáltalán nem lesz gond. Ha mesét kell lerajzolni, az is gyönyörű, de legtöbbször az őt érdeklő témákban születnek kreálmányok, repülők, űrhajók, bombák, tűz. :)
A kisöccsét imádja, Bencicucinak hívja, és rohan hozzá, ha felébred. Ölelgeti, pátyolgatja, amíg jólesik, aztán már próbál megszabadulni tőle, ha a játékaihoz közelít, annak nagyon nem örül. De Benu tántoríthatatlan. :)
Az oviban általában jó gyerek, bár most van egy Zsombor nevű barátja, aki rossz hatással van rá, sokat felesel, pimasz és úgy tesz, mintha egyáltalán nem hallaná,. amit az óvónő mond, na volt is már konfliktus köztük ebből. Fociban és kézilabdában kiemelkedően jó, két hónapja kezdett el kézilabdázni, de máris szemet vetettek rá, jövő héttől a Kossuth Lajos Általános Iskolában edz majd.

Hiretelen hatalmasat nőtt, 128-as ruhákat veszek neki, 24 kiló és 32-es a lába.

A szülinapján a Kalandpark játszóházban szeretett volna bulit tartani, ami nagyon jól is sikerült, szinte mindenki el tudott jönni. Még a régi ovis társai közül is hívott néhányat, akik időközben iskolába mentek. :)