2016. április 16., szombat

Párizs 2016 március

Volt rossz előjel bővel, de itt a bizonyíték rá, hogy nem kell mindig hinni a jeleknek. :)

Apa ugye két hete kificamította a térdét. doki és MR után megtudtuk, hogy részleges szalagszakadása van a bal térdében, lábra sem bírt szinte állni. Két hétig taxival közlekedett vagy a főnöke szállította be a munkahelyére.
Dorka fülfájása.
A belgiumi terrortámadás március 22-én.
És az utazásunk napján, 25-én reggel 7:50-kor jöttem rá, hogy Dorka és Dávid személyije lejárt. Na itt hirtelen öregedtem egy évet, megbeszéltük a gyerekekkel, hogy most azonnal berohanunk az okmányirodába személyit csináltatni, és mindenki imádkozzon, hogy még ma adjanak ideiglenes okmányokat és el tudjunk utazni.
8:05-kor már az autóból szálltunk ki az okmányiroda előtt (magam sem értem hogy csináltuk, a két nagy gyerek még pizsamában volt 15 perccel azelőtt), és látványosan megérkeztem a három gyerekkel, így előre is vettek minket szerencsére. Gyors fényképezés, mindenki szépen mosolyog, bólogatok, és mondom, hogy hazaszaladok az apuka beleegyező nyilatkozatáért, és visszajövök az okmányokért. Szerencsére EU-n belül lehet velük utazni. Ebben a pillanatban akkora kő gördült le a szívemről, hogy valahogy minden hirtelen megjavult körülöttem. Az a stressz, amit addig éreztem, hirtelen felszállt, és tudtam, hogy minden rendben lesz.
Így is lett. Dorka nem lázasodott be, jókedvű volt és segítőkész. Apa valami csoda folytán lábra állt, és egész szabályosan kezdett sétálni. A lépcsőzés még nem ment, de kocsit vezetni már kiválóan tudott, így jönni tudott értünk a reptérre. Benuka, a kis izgága sajtkukac is jól bírta az utat, műanyag üveggel és a kupakjával babrált rengeteget, tarkítva egy kis kukuccsolással a mögöttünk ülő bajszos bácsival. :)
Jó élmény, hogy rengeteg segítséget kaptam, aki csak látta a teljes képet a három gyerek-három bőrönd-egy babakocsi-egy felnőtt kombinációban, a segítségemre sietett. Tündériek voltak a stewardok is, merthogy oda-vissza csak férfiak voltak.
Volt nagy öröm, hogy apát viszontlátjuk! Első nap este értünk haza, így már nem indultunk el sehova, élveztük egymás társaságát otthon.
Szombaton vidámparkba mentünk, mondanom sem kell, tömény élvezet volt a gyerekek számára. Ettől mi is jól éreztük magunkat, Benci rám volt kötve szinte végig, és egy szava sem volt. Néha aludt egyet, aztán nézelődött tovább. Este még arra is volt erőnk, hogy a kivilágított Eiffel toronyhoz elsétáljunk.
Másnap a párizsi Csodák palotáját céloztuk meg, nem volt annyira jó idő, úgyhogy jól esett a benti program. Ez sem okozott csalódást, bár a nap azzal indult, hogy beálltunk a sorba az Eiffel toronyhoz, mert Dorka annyira fel akart menni. De iszonyúan fújt a szél, és rengetegen álltak előttünk, így módosítottunk. Azért apa megígérte  a csajszinak, hogy felmegy vele, és másnap, hétfőn ezt meg is ejtették. Igaz, hogy jégesőben álltak sorba, de nem is volt annyi ember. Három óra alatt megjárták, átfagyva és boldogan tértek haza. Aznap délelőtt Szarka bácsiék családját látogattuk, a lányok nagyon cukik voltak, és az egész közeg nyitott , kedves és szeretnivaló. A kedd egy pillanat alatt meg is érkezett, reggel már csak arra volt idő, hogy összepakoljak, aztán bementünk a követségre, megismerkedtünk a kollégákkal, és már száguldottunk is ki a reptérre. Gyors, könnyes búcsú után indult a gyerekek második repülőútja, ami feledtette valamelyest a fájdalmas elválást.
Itthon a mamáék vártak bennünket, és   a nyuszi ajándékai. :) A kert tele volt szórva meglepetésekkel, mama pedig meleg étellel várt minket.
Szép befejezése volt ez a kis álomszerű utunknak. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése