2016. július 25., hétfő

Apa Párizsban-december

Hosszú ez a nyolc külön töltött hét...sokszor, igaz csak pillanatokra, de úgy érzem, nagyon sok. Aztán rohanok tovább, pelusozok, vacsit készítek, rendszabályozok....na és ezzel a legutóbbival van a baj! Unom, hogy csak a rossz zsaru szerepe jut, ha gond van. Szigorúnak kell lennem, és nagyon következetesnek. Annyira, hogy nekem sem esik jól, hát még a gyerekeknek. El vagyok fáradva. Dorka hetek óta a morgós, boszis formáját hozza, és szegény ha nem is viselkedik nagyon rosszul, csak kicsit, már arra is ki tudok akadni, annyira tele a hócipőm. Sokszor volt már ilyen, és lesz is még sokszor, nyilvàn túl leszünk ezen is, csak most még nem látom a végét. Az iskolában tökéletes, édes kis cukimuki, itthon viszont ahogy belép az ajtón, talál magának hisztiznivalót. Nehéz. Tudom, ki kell adnia magából a feszültséget... de egy idő után úgy érzem, nem tudom szó nélkül hagyni. Türelmetlen, rossz anyának érzem magam. De már csak 12 nap és apa 10 teljes napra a miénk!!!
Szóval ennek jegyében telik egyelőre a december....
Az első hét a béna huvelykujjam miatt volt még nehéz, így a hónap közepe felé haladva már egész jól tudom használni.
December második fele is érzelmi kimerültségben telt, ajándékvásárlás, szervezés, rohangálás mellett. Sikerült mindent időben beszereznem, becsomagolnom, az angyalkék sem felejtettek el minden reggel apró ajándékot hozni a gyerekeknek (vicces volt, Benuka minden reggel egy bébiételt kapott, volt hogy többször ugyanazt. :) ) A fát is megvettük, találtunk olyan árust, aki ingyen kiszállította. Eddig legszebb karácsonyfát sikerült megvennünk, ráadásul új díszekkel jutalmaztam meg magam. Hát kell valami a rosszkedv ellen, nemigaz?

23-án este aztán VÉGRE megérkezett apa, és egy instans álomszerű állapotba került a család. :) A karácsonyi időszak iszonyú rohanós volt, minden percünk be volt osztva, nagyon elfáradtunk, de együtt voltunk, és így is minden szép volt.
Bár elhatároztuk, hogy új szokásokat vezetünk be jövőre. Ez a "legyen nagy vacsi és addig mindenki várjon türelmesen" nagyon nem jön be, én egész nap stresszelek, hogy elkészüljek mindennel, a gyerekek iszonyat türelmetlenek, nem tudják elfoglalni magukat, öt percenként megkérdezik már reggel 10-kor!!!, hogy mikor lesz vacsi, és mire a vacsora kész, én még mindig smink és harisnya nélkül, de már így kell asztalhoz ülni, mert a türelmetlenség a tetőfokára hág, a terítés félkész, anya hullafáradt, Benu melegítőben...szóval katasztrófa. Két fogás között azért egy gyors sminket feldobtam, de jövőre nem így lesz. Vagy az ajándékok jönnek meg már reggel, hogy aztán egész nap kényelmesen tüsténtkedhessek, vagy rendeljük a kaját. Ha mi főzünk, akkor pedig szigorúan valami egyszerűt!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése