2016. július 25., hétfő

Apa Párizsban - május, június, július

A május gyorsan elszaladt, mert Benci szülinapjára apa haza tudott jönni öt teljes napra. Annyira jó volt együtt megint, és olyan hosszúnak és természetesnek tűnt, hogy egy kicsit sokként ért az elválás újra. A gyerekek egy nap alatt visszarázódtak, már nagyon rutinosak, de nekem most egy hét kellett, hogy újra megszokjam a  helyzetet. De a lényeg, hogy ettől sokkal gyorsabban eltelt a május. Ezután anyák napi műsorok, évzárók, ovis bográcsozás várt ránk, mindig volt mire készülni, és egyre közeledett a június 25 is, amikor anyu, Benci és én látogattunk ki Párizsba, egyrészt anyukám 60. szülinapját megünnepelni, másrészt apa szülinapját megülni. :)
Az utolsó tanítási nap június 15 volt, kitört a nyári szünet, egy hétig itthon voltunk, aztán Lévára utaztunk a nagyiért, majd a mamáék elvitték a gyerekeket Verpelétre, mi pedig elröppentünk apához.

Közben megvolt Dorka biziosztása, nemcsak hogy kitűnő lett, hanem osztályfőnöki, tantestületi és igazgatói dicséretben is részesült. Annyira meglepődött, hogy szinte felállni sem mert, szerényen mosolyogva rázta meg Mónika néni kezét, aki épp halálra dicsérte. :)

Párizs gyönyörű volt, mint mindig, lejártuk a lábunkat, láttunk minden szépet és jót, anyukám el volt ájulva, Bencikém is nagyon jól viselte, oda-vissza aludt a repülőn, nem volt semmi gond, városnézés közben néha unta a banánt, akkor keretünk olyan helyet, ahol ő is rohangálhat, aztán mentünk tovább. Szokás szerint két pillanat alatt eltelt a négy nap, és újra otthon találtuk magunkat.

A július táborral indult, Dorka Szántródra utazott a sulival, az első ottalvós táborába, Dávid ezalatt focitáborban volt, reggel 9 és délután 4 között. Nagyon pihentető volt anyának, Benivel kettesben mindenre volt időm. :) Dorka a negyedik naptól már iszonyúan hiányzott, nem tudtunk kommunikálni sehogy sem, csak a tanító nénik által küldött fényképekről tudtam, hogy jól van, szóval nagyon vártam a 9-ét, hogy hazajöjjön. Volt nagy sírás-rívás, összeborulás, amikor hazaért a kincsem.
Még aznap nagyon cukik voltak egymással Dáviddal, de másnapra már sikerült jól összeveszni. Azóta is napi egyszer istenesen kiakasztanak, úgyhogy NAGYON várjuk a július végét, hogy megosszuk ezt az élményt (is) apucival. :)

Már csak két hét, hihetetlen. Tudom, hogy ez gyorsan el fog röppenni, főleg, hogy végre elkezdték a teraszt újrakövezni illetve a kerítés lábazatot leburkolni. Próbálok sok barátot hívni a gyerekeknek, hogy ne egymást (és az én idegeimet) gyilkolják naphosszat.

Hat nap van hátra a júliusból. Összegezve ezt a hónapot, kész anyagi csőd. Elromlott az elektromos kapu, a mosógép, elkezdték újrakövezni a teraszt, és a kerítés lábazatot, ahol újabb és újabb költségek merülnek fel persze, a NAV kiszabott jogtalanul egy 360 000 Ft-os illetéket, aztán ezt visszamódosították hálistennek a jogos 44 000-re, a munkahelyem tévedésből majd 20 ezerrel többet utalt több, mint egy éven át, ezt egy összegben kérik vissza....szóval kész... ja és szombaton részleges izomszakadás történt a jobb vádlimban, amit egy hónapig pihentetni kellene....haha.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése