2017. június 14., szerda

Dávid elballag az oviból

Dávidkám is lezárta az ovis éveket. Olyan észrevétlenül készült fel a ballagós műsorra, hogy itthon semmit nem tudtunk róla. Csak az utolsó pillanatban mondta el, hogy mindkét mesének, amit előadnak ő a mesélője, és több verset is szaval. Előre büszke voltam rá. De ott szembesültem vel, hogy mennyire magabiztos, jó kiállású nagyfiú lett belőle. Bátran körbenlézett, megvárta míg mindenki rá figyelt, és szépen, artikulálva elkezdte a mondókáját. Teljesen elkápráztatott.






 A szavalás és mesék után Anikó néni leveített egy kisfilmet a hat ballagóról, egész pici kori képeket gyűjtött össze róluk egészen az ballagás pillanatáig és nagyon jól összevágta. Patakokban folyt a könny persze. :)
Utána volt lufieresztés, torta, ajándék, végül közös udvari játék.




 Anikó néni:

Dorka kórházban

Május 9-én, kedden történt, hogy Dorka fájlalni kezdte a pocakját. Előtte megevett egy csomó tk kakaós csigát, gondoltam biztos megülte a gyomrát. El tudott aludni, de éjjel háromkor felébresztett, hogy neki nagyon fáj még mindig. Akkor kapott fájdalomcsillapítót, másnap itthon maradt. Vendégeink jöttek reggel, el is volt viszonylag jól délig, akkor megint fájni kezdett neki, el is mentünk a doki nénihez, aki semmit sem talált, enyhe vírusfertőzésre gyanakodott. Estére a kicsi lány már tényleg ágynak esett, és belázasodott. Innentől kezdve a láza 40,5-ről max 38,5-re volt csillapítható, már váltogattam a lázcsillapítókat, telefonos kapcsolatban voltam a helyettes orvossal, aki hűtőfürdőt javasolt, de minden csak ideig-óráig segített. Csütörtökön egész nap lázas volt, pénteken aztán visszamentünk a doki nénihez, aki azt havasolta, hogy a Heim Pálba már úgy menjünk, hogy viszünk ottalvós csomagot. Igaza is lett, Dorkát bent tartották, eleinte nem tudtak mennyi időre, jópár napot emlegettek. Hihetetlenül gyorsan sorra kerültünk, két vizsgálat között Dorka azonban már elaludt a széken, kapott pokrócot, annyira fázott.
Délután kettő körül megkaptuk a szobánkat, én is kaptam egy fotelágyat és 3000 Ft ellenében háromszori kaját. Dorkánál elindult az antibiotikum kúra és folytatódott a lázcsillapítás. Első nap sok doki megvizsgálta a hasát, ütögtték, nyomogatták, forgatták, vizeletett vettel tőle, szurkálták, kézfejben nem találtak el vénát, végül a könyökhajlatába lett a branül bevezetve. Közben néhányszor hányt a láztól. Vesemedence gyulladást állapítottak meg nála. Az UH nem mutatott szervi elváltozást szerencsére.
Nem ismertem rá, amikor a vicces fiú asszisztensnek magabiztosan odaszólt, hogy hogy emelje meg az ágyát és merre tolja. Örültem, hogy ha csak rövid időre is, de tud vidám lenni.
Eleinte sokat aludt napközben is.
A hétvége lázas láztalan időszakok váltakozásával telt, de már picit jobb volt a közérzete. Volt is olyan megjegyzése, hogy nem is rossz itt a kórházban, itt nem fáj semmi. :) Szabatársnak egy iszonyú cuki, de nagyon hisztis háromévest kaptunk. Aranyosak voltak az anyukájával.

Először rosszul esett Dorkának, és így nekem is, hogy hajnali 5.30-kor jönnek a nővérek gyógyszert beadni, lázat és SÚLYT ! mérni. De a második naptól ezt is megszoktuk, és simán visszaaludtnk. Sőt az sem zavart, hogy mászkálnak körülöttünk, csörömpölnek, szól a telefon, és full világos van. Hihetetlen az emberi alkalmazkodóképesség. :)

Hétfőre ígérték a tanító néni érkezését, aki Dorka izgatottan várt. Jól felgyülemlett kedd óta a tanulnivaló, úgyhogy jól is jött.

Hétfőn azért még délutánra belázasodott, ez volt számomra a mélypont, akkor már elhittem, hogy javulgat. De ez volt az utolsó belázasodás, ezután tényleg jobban lett. Hétfő este a mama jött be hozzá, hogy a fiúkáim sem felejtsenek el, illetve Benikém ne kapjon olyan nafgy sokkot a távollétemtől.
Kedd este ki is engedtek bennünket 3 óráta, Dorka anyák napi ünnepségére. Eleinte ez nagyon bizonytalan volt, okot is szolgáltatott a szomorkodásra, de végül összejött, mindenki nagy örömére. Mónika néni is meghatódott. :)




Diácska üzenetei:


Azért itt még nagyon gyenge és sápadt volt. Viszont innentől kezdve már tényleg a javulás útjára lépett, behoztuk az iskolai lemaradást, kártyáztunk, társasoztunk, olvastunk, frizurákat készítettünk, és vártuk a csütörtököt, hogy kiengedjenek:




Végre otthon:
Még egy hét antibiotikum várt rá, de a következő vizeletvizsgálat már negatív lett.
A fiúk nagyon ügyesek voltak itthon. Bencike gyönyörűen elaludt hiszti nélkül egyedül esténként, nem érzékeltette, hogy rosszul viselné a hiányomat. Miután visszatértünk, akkor lett nagyon anyás, olyan igazi mindenhovaegyüttmenős páros lettünk. :)

Benu 2

Drága csillagom két éves lett. Hova lett ez a sok idő, nem tudom, de nagyon élvezzük a mostani énjét, annyira szerethető, imádható, ölelhető baba. Biztos a két nagytesó is közrejátszik, de nagyon önálló és okos, kicsit Dorkára hajaz az örökös "egyedüj!" felkiáltásaival, de nem baj. :)
Önmagát "én"-nek nevezi és gyönyörűen ragozza hozzá az igéket, vagyis nem keveri össze a személyeket/számokat.
Ha valami baja van, nem csak sír, hanem elmondja mi történt ( beütöttem, elestem, Dáci megcsapott...) Dávidot sokái DÁCIDÁ-nak nevezte, ez sajnos már elmúlt, maradt a Dáci, ezt viszont átvettük mindannyian.
Kedvenc játéka a kukás autó, még karácsonyra kapott egyet Geri bácsiéktól, azóta megszállott és venni kellett további hármat. :) Persze jöhet a markoló, traktor vagy dömper is, sőt nagyon élvezi a szülinapjára kapott autópályát is.
Jelzi, ha álmos vagy fázik!!! Na ilyen gyerek sem volt még a családban. :)
A nem vagyunk otthon és elálmosodik, mondja, hogy haza szeretne menni az ágyikóba, ha babakocsi közelébe kerül, már mászik is be és csukja be a szemét.
Idegen helyen 10 perc után feloldódik és boldogan játszik, szinte mindenhol jól érzi magát.
Mindent a Dávidra fog, ha itthon van, ha nem. :)
Imádja a szénsavas ásványvizet, szú bizet álnéven követeli.
Gyűlöli a címkéket, minden azonnal ki kell vágni. Egyszer nem volt rá alkalmam, mondtam neki, hogy csak Dorkának van ollója, majd ha hazajön az iskolából tőle kérünk. Órákkal később, amikor Dorka belépett az ajtón, legörbült szájjal fogadt és azt kiabálta: Ojjó! Ojjó!
A minap előkotort egy fabárdot és egy fakardot a szekrény mélyéről és Dorka kezébe nyomva az egyiket felszólította: -Harc!

Kérdezem, ki vagy te? Erre ő: Manó! Tündéjmanó!
Engem folyamatosan becézget: Te tündéj! Te ajanyos! voltam már én is tündérmanó, na de tegnap megkaptam, azt mondta: Te farkas!!! és nagyokat nevetgél hozzá. :)

A zokni egyelőre zuszi. Nem szeret cipőt venni, inkább zusziban szaladgál és mondogatja, hogy Szép idő van! :)

Végtelen szeretet van benne, ha bárki megsérül, rögtön rohan, megöleli, megpuszilgatja, mondja nekem, hogy Téged anyici!, ami annyit tesz, hogy szeretlek téged. :)

Kiválóan elvan a nagyszülőkkel. Március óta járok péntekenként iskolába, a mamát mindig szeretettel fogadja, szó nélkül engedi, hogy elinduljak, talán csak az első alkalommal volt egy kis sírás. Úgyhogy viszonylag nagy a szabadságom, fodrász, úsztás, suli, simán belefér. Köszi ezúton is a mamának!
Hajvágás előtt:


Az első fodrászkodás és az új frizura május elején:


Imád vásárolni és szerelni is:


A szülinapján:
Mindennapok:






 A fiúk:

Itt a nyár:


2017. április 29., szombat

Mindennapok

Időről-időre írnom kellene egy-egy tipikus napról, hiszen olyan gyorsan változnak a gyerekek, olyan sok inger éri a családot, hogy hamar elfelejtjük milyenek voltak még nemrég.
Dorka pont ma kilenc és fél éves. :) Szereti a sulit, szinte soha nem panaszkodik, hogy menni kell. Dávidtól gyakrabban jön, hogy ugye már hétvége következik...
Reggelente viszonylag zökkenőmentes az indulás, még mindig úgy kezdjük a napot, hogy én öltöztetem fel őket. Így még soha nem volt hiszti a ruhák körül, mire felébrednek, szinte fel vannak öltözve.:) Előtte már elkészítem a reggelijüket, általában zabkását, néha gabonapelyhet vagy gofrit. Ha van reggelinek való finomság előző napról, azt is szívesen fogyasztják. Nincs sok idejük készülődni, pár perc, amíg Bencit összerakom és szendvicset gyártok. Dorka már legtöbbször maga készíti a haját. Majdnem minden nap késve indulunk, általában 7:44-47 között, nagyon ritka, hogy 3/4-re beérünk. De még soha nem szóltak érte. Isi után ovi, Benit meg kell győzni, hogy bejöjjön, csak nagy elszántan mondogatja, higy nem-nem.:) Végül csak bejön, és ha megenghedem, hogy a csoportban játszon kicsit, nem lehet őt onnan elráncigatni. Anikó néni imádja, legszívesebben ott tartaná.:) Dávid azonnal nagyfiúvá változik, amint meglátja a barátait. Vicceskednek és rosszalkodnak azonnal. Nehéz ebben a közegben rendszabályozni, hirtelen kicsusszan a kezemből az irányítás. Azért nem tiszteletlen, csak távolságtartóbb.
Délelőtt Benucival elintézzük, amit kell, imád bevásárolni menni, mindig mondja oviból kifelé, hogy "boltba, boltba". De hamar megunja, akkor jön a "haza, haza"... :)
Itthon imád a kertben lenni. Főleg akkor érzi jól magát, amikor feladat van, ültetünk, tereprendezünk vagy hasonló.  Sokat segít. Egyedül nincs el, sem kint sem bent. Állandó foglalkozást igényel, egyedül a mese köti le némileg. Uzsonnaidőben szoktam csak bekapcsolni neki, vagy ha olyan dolgom van, amikor fontos, h ne sertepertéljen körülöttem néhány percig.
Ebéd után kicsit játszunk, és egy körül fekszik le aludni. Másfél-két órát alszik kb, addig én kint foglalom el magam, vagy benti csendesebb tevekenyseggel. Mindig megbánom, higy ilyenkor nem pihenek kicsit, de valahogy olyan időpocsékolásnak tűnik.
Délután sokszor Apa hozza haza a nagyokat, onnantól kezdve megy az őrültködés.
Mivel Dorka az iskolában megcsinálja a házi feladatát, így ezzel itthon nem kell foglalkozni. Este nyolckor, meseolvasás közben gyorsan bepakol, nagyjából ennyit foglalkozunk az isivel. A dolgozatok hírét is csak az érkező e-mailekből tudom, amit a tanító néni küld. Nem igényli, hogy készüljünk vele, kivéve a környezetismeretet és az angol szavakat. A környezet körül megy a haldoklás, azt nagyon nem szereti. Bár gyanítom, ha azt is Mónika néni tartaná, nem lenne gond.
Dávid rákattant a Minecraft-ra. Apa örül, hogy végre kicsit közelebb kerül a számítógéphez, (eddig a ki-bekapcsolás ment csak...), most tényleg jobban kiigazodik, és a virtuális térbeli tájékozódási képessége is sokat fejlődik, de azért ahogy beszippantotta a gyereket egy pillanat alatt, na az neki is félelmetes. Sokat beszélgetünk róla, óvjuk attól, hogy kizárólag erről szóljon az élete, és oda már eljutottunk, hogy játékidőn kívül már mással is el tudja foglalni magát. Az elején a fél óra játékot 23,5 óra várakozás és álmodozás követte, más témája nem is akadt. Szóval ebből a gödörből kifelé jövünk, gondolom lesz még sok másik.
Benuka rohangál a nagyok után, folyton ott sertepertél körülöttük, minden buliban benne van, most hogy szépen beszél, a többiek is nagyon élvezik a társaságát és iszonyú cukinak tartják. Rengeteg aranyköpés születik, versenyeznek azért ki tud többt begyűjteni tőle. :)

Este nyolckor szigorúan meseolvasás illetve Benukának alvás következik, Dorkáék még bírják egy-másfél óráig ébren, de már csendesebben vannak/vagyunk, ilyenkor apa meséje után én még bemegyek hozzájuk átbeszélni a napot és zenét hallgatni. Próbálom rövidre zárni, ilyenkor én is szeretnék már pihenni vagy a saját dolgommal foglalkozni, de annyira élvezik ezeket a beszélgetéseket, hogy sokszor ott ragadok.









2017. március 19., vasárnap

Dávid 7

Hét éves lett, de úgy tűnik több évnyi idő is eltelt a hatodik szülinapja óra, annyit változott ez a fiúka. Nyilván ez törvényszerű, de most tényleg szembetűnő az érése. Nyitott a világ felé, nagyon sok minden érdekli, főleg fiús dolgok, tankok, fegyverek, háborúk, de már jókat lehet vele beszélgetni az országokról, emberi kapcsolatokról, a jövőről, nagy vonalakban politikáról, sportról stb. A jövőjét mérnökkénk képzeli el, aki emellett kézilabdás és vizimentő egyben. Tervezni szeretne egy olyan kosit, ami leszedi a falakról a csúnya grafittit, ebből meggazdaszik, de nem adja el rögtön a pénzét, hanem összegyűjti és a magyar honvédségnek adományozza, hogy eszközöket vásároljon, hogy háború esetén meg tudja védeni az országot.
Az ovit még szereti, de már nagyon is megérett az iskolára, szívesen jár csütörtökönként iskolaelőkészítőre, Mariann nénihez,akk szeptembertől a tanító nénije lesz. Matek osztályba fog járni ő is, bár bekerült a művészetibe is, de végül így döntöttünk, remélem jól.
Dávid Dorkához hasonlóan itthonra szerette bolna meghívni a barátait, a csoportból az összes nagy fiú átjött február 4-én, és délután 3-tól 7-ig ugrabugráltak,rohangáltak, lövöldöztek itt tizen,  bevonva Benucit is a játékba. Aranyosak voltak, alig volt dolgunk,a tortához és pizzáhiz is alig akartak leülni, annyira elvoltak. Hárman, a Lóczy ikrek és Peti itt is aludtak, Dorka pedig Emmánál tanyázott addig. :) Azt hittem hamar kidőlnek, de este Beni elalvása után még néztek egy kis SW-t, Peti itt elaludt, de a többiek még 11 után is csiviteltek és világítós karkötőztek. Reggel aztán elég kómásan, de vidáman ébredtek. Dávid rengeteg ajándékot kapott, szinte mind lego és star wars.:) Ahogy korábban leadta a rendelést. Tőlünk is Legot kért, egy nagy lépegetőt. Az év meglepetése, hogy Dorka önállósította magát teljesen,és komoly ajándékcsomagot állított össze az öccsének, leho versenyautóval és édességekkel. Olyan lelkes és kedves volt, Dávid is teljesen meghatódott. A nagyiéktól rugós focit kapott, a mamáéktól legót és mindenféle jót. Fradis tortát szeretett volna a buliján, úgyhogy egy ilyet rittyentettem:

Még van hova fejlődni,de alakulok.:)
Szülinapi kívánsága volt, hogy engedjük meg, hogy Minecraft-ozhasson. Apa telepítette is neki a játékot, azóta pedig ekörül forog minden gondolata. Persze nyilván nem szeretnénk, ha nem értene a számítógéphez, de sajnos nagyon beszippantja, keveset játszik, napi fél-egy órát, a többi időben viszont erről beszél, álmodozik, és várja, hogy újra játszhasson. Motiválni nagyon jól lehet vele, el tudunk így érni sokmindent nála, de szomorú vagyok, hogy a többi tevékenysége, amiket eddig szívesen csinált, a minimálisra csökkent. Azért remélem nemsokára elveszti a varázsát.:)
Kézilabdában nagyon ügyes, élvezi, higy menő meze van, külön kézis cipője, saját sportja. Mi pedig nagyon élvezzük nézni, ahogy játszik, ahogy élvezi, és ha bemelegszik, ahogy szórja a gólokat. :)

Idén megnyerték a Makkmarcit is. :)