2017. június 14., szerda

Dávid elballag az oviból

Dávidkám is lezárta az ovis éveket. Olyan észrevétlenül készült fel a ballagós műsorra, hogy itthon semmit nem tudtunk róla. Csak az utolsó pillanatban mondta el, hogy mindkét mesének, amit előadnak ő a mesélője, és több verset is szaval. Előre büszke voltam rá. De ott szembesültem vel, hogy mennyire magabiztos, jó kiállású nagyfiú lett belőle. Bátran körbenlézett, megvárta míg mindenki rá figyelt, és szépen, artikulálva elkezdte a mondókáját. Teljesen elkápráztatott.






 A szavalás és mesék után Anikó néni leveített egy kisfilmet a hat ballagóról, egész pici kori képeket gyűjtött össze róluk egészen az ballagás pillanatáig és nagyon jól összevágta. Patakokban folyt a könny persze. :)
Utána volt lufieresztés, torta, ajándék, végül közös udvari játék.




 Anikó néni:

Dorka kórházban

Május 9-én, kedden történt, hogy Dorka fájlalni kezdte a pocakját. Előtte megevett egy csomó tk kakaós csigát, gondoltam biztos megülte a gyomrát. El tudott aludni, de éjjel háromkor felébresztett, hogy neki nagyon fáj még mindig. Akkor kapott fájdalomcsillapítót, másnap itthon maradt. Vendégeink jöttek reggel, el is volt viszonylag jól délig, akkor megint fájni kezdett neki, el is mentünk a doki nénihez, aki semmit sem talált, enyhe vírusfertőzésre gyanakodott. Estére a kicsi lány már tényleg ágynak esett, és belázasodott. Innentől kezdve a láza 40,5-ről max 38,5-re volt csillapítható, már váltogattam a lázcsillapítókat, telefonos kapcsolatban voltam a helyettes orvossal, aki hűtőfürdőt javasolt, de minden csak ideig-óráig segített. Csütörtökön egész nap lázas volt, pénteken aztán visszamentünk a doki nénihez, aki azt havasolta, hogy a Heim Pálba már úgy menjünk, hogy viszünk ottalvós csomagot. Igaza is lett, Dorkát bent tartották, eleinte nem tudtak mennyi időre, jópár napot emlegettek. Hihetetlenül gyorsan sorra kerültünk, két vizsgálat között Dorka azonban már elaludt a széken, kapott pokrócot, annyira fázott.
Délután kettő körül megkaptuk a szobánkat, én is kaptam egy fotelágyat és 3000 Ft ellenében háromszori kaját. Dorkánál elindult az antibiotikum kúra és folytatódott a lázcsillapítás. Első nap sok doki megvizsgálta a hasát, ütögtték, nyomogatták, forgatták, vizeletett vettel tőle, szurkálták, kézfejben nem találtak el vénát, végül a könyökhajlatába lett a branül bevezetve. Közben néhányszor hányt a láztól. Vesemedence gyulladást állapítottak meg nála. Az UH nem mutatott szervi elváltozást szerencsére.
Nem ismertem rá, amikor a vicces fiú asszisztensnek magabiztosan odaszólt, hogy hogy emelje meg az ágyát és merre tolja. Örültem, hogy ha csak rövid időre is, de tud vidám lenni.
Eleinte sokat aludt napközben is.
A hétvége lázas láztalan időszakok váltakozásával telt, de már picit jobb volt a közérzete. Volt is olyan megjegyzése, hogy nem is rossz itt a kórházban, itt nem fáj semmi. :) Szabatársnak egy iszonyú cuki, de nagyon hisztis háromévest kaptunk. Aranyosak voltak az anyukájával.

Először rosszul esett Dorkának, és így nekem is, hogy hajnali 5.30-kor jönnek a nővérek gyógyszert beadni, lázat és SÚLYT ! mérni. De a második naptól ezt is megszoktuk, és simán visszaaludtnk. Sőt az sem zavart, hogy mászkálnak körülöttünk, csörömpölnek, szól a telefon, és full világos van. Hihetetlen az emberi alkalmazkodóképesség. :)

Hétfőre ígérték a tanító néni érkezését, aki Dorka izgatottan várt. Jól felgyülemlett kedd óta a tanulnivaló, úgyhogy jól is jött.

Hétfőn azért még délutánra belázasodott, ez volt számomra a mélypont, akkor már elhittem, hogy javulgat. De ez volt az utolsó belázasodás, ezután tényleg jobban lett. Hétfő este a mama jött be hozzá, hogy a fiúkáim sem felejtsenek el, illetve Benikém ne kapjon olyan nafgy sokkot a távollétemtől.
Kedd este ki is engedtek bennünket 3 óráta, Dorka anyák napi ünnepségére. Eleinte ez nagyon bizonytalan volt, okot is szolgáltatott a szomorkodásra, de végül összejött, mindenki nagy örömére. Mónika néni is meghatódott. :)




Diácska üzenetei:


Azért itt még nagyon gyenge és sápadt volt. Viszont innentől kezdve már tényleg a javulás útjára lépett, behoztuk az iskolai lemaradást, kártyáztunk, társasoztunk, olvastunk, frizurákat készítettünk, és vártuk a csütörtököt, hogy kiengedjenek:




Végre otthon:
Még egy hét antibiotikum várt rá, de a következő vizeletvizsgálat már negatív lett.
A fiúk nagyon ügyesek voltak itthon. Bencike gyönyörűen elaludt hiszti nélkül egyedül esténként, nem érzékeltette, hogy rosszul viselné a hiányomat. Miután visszatértünk, akkor lett nagyon anyás, olyan igazi mindenhovaegyüttmenős páros lettünk. :)

Benu 2

Drága csillagom két éves lett. Hova lett ez a sok idő, nem tudom, de nagyon élvezzük a mostani énjét, annyira szerethető, imádható, ölelhető baba. Biztos a két nagytesó is közrejátszik, de nagyon önálló és okos, kicsit Dorkára hajaz az örökös "egyedüj!" felkiáltásaival, de nem baj. :)
Önmagát "én"-nek nevezi és gyönyörűen ragozza hozzá az igéket, vagyis nem keveri össze a személyeket/számokat.
Ha valami baja van, nem csak sír, hanem elmondja mi történt ( beütöttem, elestem, Dáci megcsapott...) Dávidot sokái DÁCIDÁ-nak nevezte, ez sajnos már elmúlt, maradt a Dáci, ezt viszont átvettük mindannyian.
Kedvenc játéka a kukás autó, még karácsonyra kapott egyet Geri bácsiéktól, azóta megszállott és venni kellett további hármat. :) Persze jöhet a markoló, traktor vagy dömper is, sőt nagyon élvezi a szülinapjára kapott autópályát is.
Jelzi, ha álmos vagy fázik!!! Na ilyen gyerek sem volt még a családban. :)
A nem vagyunk otthon és elálmosodik, mondja, hogy haza szeretne menni az ágyikóba, ha babakocsi közelébe kerül, már mászik is be és csukja be a szemét.
Idegen helyen 10 perc után feloldódik és boldogan játszik, szinte mindenhol jól érzi magát.
Mindent a Dávidra fog, ha itthon van, ha nem. :)
Imádja a szénsavas ásványvizet, szú bizet álnéven követeli.
Gyűlöli a címkéket, minden azonnal ki kell vágni. Egyszer nem volt rá alkalmam, mondtam neki, hogy csak Dorkának van ollója, majd ha hazajön az iskolából tőle kérünk. Órákkal később, amikor Dorka belépett az ajtón, legörbült szájjal fogadt és azt kiabálta: Ojjó! Ojjó!
A minap előkotort egy fabárdot és egy fakardot a szekrény mélyéről és Dorka kezébe nyomva az egyiket felszólította: -Harc!

Kérdezem, ki vagy te? Erre ő: Manó! Tündéjmanó!
Engem folyamatosan becézget: Te tündéj! Te ajanyos! voltam már én is tündérmanó, na de tegnap megkaptam, azt mondta: Te farkas!!! és nagyokat nevetgél hozzá. :)

A zokni egyelőre zuszi. Nem szeret cipőt venni, inkább zusziban szaladgál és mondogatja, hogy Szép idő van! :)

Végtelen szeretet van benne, ha bárki megsérül, rögtön rohan, megöleli, megpuszilgatja, mondja nekem, hogy Téged anyici!, ami annyit tesz, hogy szeretlek téged. :)

Kiválóan elvan a nagyszülőkkel. Március óta járok péntekenként iskolába, a mamát mindig szeretettel fogadja, szó nélkül engedi, hogy elinduljak, talán csak az első alkalommal volt egy kis sírás. Úgyhogy viszonylag nagy a szabadságom, fodrász, úsztás, suli, simán belefér. Köszi ezúton is a mamának!
Hajvágás előtt:


Az első fodrászkodás és az új frizura május elején:


Imád vásárolni és szerelni is:


A szülinapján:
Mindennapok:






 A fiúk:

Itt a nyár: